Leteszem tollamat.... tegnap még gondoltam ...,de az éjszaka mindig csodákat tartogat. Mikor vágtatnak agyadban a vad lovak...az égen szállnak a daru madarak kezded összerakni magadat... mint valami szerte szét dobált puzzle darabokat.
Szépen lassan olvasol a puzzle darab széli ívekből olvasod magadat.. magadat a sorok között... eddig is ismertem magam ..volt mikor vitatkoztunk Ő és Én , ott legbelül most kezdem csak igazán Én megismerni magamat Őt..
.... tükröt tartanak..nézegetem magamat, Őt.. és tanulok tanulok ...miközben Én javulok. Tanulnom az önuralmat érzelmeim felett.. egyszer csak azt veszem észre ahová zuhantam..a tengerszem mélyére körbe körbe sziklák és vízesés.. s újra elkezdek az árral szemben .. erősen küzdeni szintén...
.... ÉN!
" Az felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése