Kelet-Szlovákiában, Kassától (Košice) nyugatra egy szabályos kúp alakú szembetűnő dombon emelkednek Torna várának romjai (Zrúcanina Turnianskeho hradu). Mészköves lejtőjén jelentős lelőhelyen egy ritka virág, a tornai vértő (rumenica turnianska) terem, amely a világon sehol másutt nem nő. Torna
A Rozsnyói-katlan egy szembetűnő nem erdősített hegycsúcsán, Rozsnyótól (rožňava) keletre emelkedik Krasznahorka vára (hrad krásna hôrka). Egyik fő látványossága Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényéhez témául szolgáló Andrássy-Serédy Zsófia múmiája.
A várat a nemesi Tornai család építette a XIII. és XIV. század fordulóján. Annak ellenére, hogy erődítményét a XVI. században megerősítették, a törökök 1652-ben elfoglalták. Az 1848-as tűzvész után rommá vált.
A monda szerint várfalain éjszakánként a várúrnő rémképe jelenik meg, aki féltékenységből megölt egy ifjú nemest, és az elkövetett bűnt a nővérére hárította.
Krasznahorka
Az eredeti gótikus stílusban épült vár 1320-ban keletkezett. a szabálytalan háromszöges alaprajzú nem nagy várból az ún. felső várudvar maradt fenn. A várat a török veszély idején kezdték megerősíteni. Három ágyúbástyával és ágyúterasszal ellátott reneszánsz erődítmény keletkezett. Ebben az időben a vár belseje is barátságosabb gótikus-reneszánsz jelleget szerzett és külseje a mai alakját vette fel. Az Andrássy-család három nemzedéke fejtett ki igyekezetet a vár megszerzése érdekében, amit végre 1642-ben siker koronázott. 1735-ben a vár előkapuja és a kapubejárat előtt a barokk nepomuki Szent János kápolna épült.
A XVIII. század második felében az egyik bástyát barokk-klasszicisztikus, Szűz Mária születésének kápolnájává alakították át. A főoltáron a Krasznahorkai Szűz Máriának elnevezett Fekete Madonna képe látható, amely később egyházi körmenetek célpontjává vált.
Chrétien Camelotja elbűvölõ erdõk és várak idõtlen táján fekszik, ahol mindennaposak a csodák és varázslatok. Innen indultak küldetésükre a lovagok, hogy bajba jutott hölgyeket mentsenek meg, valóságos és természetfeletti veszedelmekkel szálljanak szembe, és végül hazatérjenek Camelotba. Camelot a rendíthetetlenség jelképe lett egy kiszámíthatatlan világban, a civilizációt szimbolizálta a barbársággal szemben, a zűrzavar közepette a rendet, a dicsõséges múltat és a ragyogó jövõt…
Camelot története Arthurral kezdõdik és végzõdik. Van némi bizonyíték arra, hogy a legendás király létezõ személy volt, egy V. századi brit hadvezér, aki a rómaiak távozása után a szigetre benyomuló szászok felett aratott gyõzelmeket. A szász hódítást követõen a róla szóló regék a kelta népköltészet részévé váltak, és nemzedékrõl nemzedékre öröklõdtek a kelta britek között, akiket az angolszászok õsi földjükrõl a szász fennhatóságon kívül esõ Walesbe és Bretagne-ba szorítottak.
Jacques Coeur háza
A világi gótikus építészet csodás példája a lengyelországi Malbork vára, amely a világ legnagyobb, téglából épült vára és egyben Európa legnagyobb, erődítménnyel körülvett gótikus építménye.
Beckó vára a Vág völgyében - az Árpád-korban Blundduch volt a neve - ebből lett magyar neve a Bolondóc. Az Árpád-ház kihalásáig várispánság székhelye. Ezután Csák Máté kezébe került, aki haláláig, 1321-ig bírta. Zsigmond 1388-ban a lengyel Stiborici Stibor vajdának adományozta, aki utolsó éveit a várban töltötte. Az ő udvari bolondja volt Beckó, akiről a vár új, népszerű nevét kapta. Róla és uráról, valamint a vár építéséről népmondák keletkeztek, amelyek azonban minden történelmi alapot nélkülöznek. A Stibor-féle építkezés Beckót Magyarország legfenyegetőbb lovagvárává tette. I. Stibor halála után - Krakkóban temették el - fia, II. Stibor örökölte az uradalmat. Halála után (1437) lánya, Katalin és annak férje, alsó lindvai Bánffy Pál nyerte el a birtokot. Ő megerősítette a várhoz tartozó mezőváros - neve szintén Beckó - jogait. A török hódoltság idején, a tizenöt éves háborúban, 1599-ben egy török-tatár sereg megostromolta a várat. 1646-ban a Bánffy család férfiágon kihalt, a várat és az uradalmat a nőági rokonok örökölték. A török hódoltság után, 1691-ben, Hassko Jakab nyitrai püspök (?-1695) ferences rendházat alapított Beckó mezővárosban. 1729-ben nagy szerencsétlenség érte Beckót. A városban hatalmas tűz pusztított, amely a várra is átterjedt. A vár teljesen leégett és rommá vált. Tulajdonosai ezután sorsára hagyták. A 19. század közepén még megcsodálták a vár kápolnájának gótikus ablakait, melyeknek ablakfaragványai még épek voltak, de a kápolna falfestményeit már csaknem teljesen elmosta az eső. A vár legendáját Mednyánszky Alajos (1784-1844) író, politikus első közlése után többen feldolgozták. Beckón született 1852 júniusában báró Mednyánszky László, a neves festő. forrás: http://sztandit.blogspot.com/2009/02/varak-vag-volgyebe-trencsen-s-becko.html
Kowary - amely nincs messze Jelenia Górától, Walbrzychtól és Kamienna Górától - nemcsak a gyerekeknek nyújt érdekes látványosságot, hanem a felnőtteknek is. Alsó-Szilézia legszebb kastélyai, mint például Ksiaz vagy Lomnica, templomok, mint a karpaczi Wang, vagy Jelenia Góra festői régi városmagjának kicsinyített mása, történelmi hűséggel van megépítve a tágas zöldellő parkban.
A francia kisvárosban, Annecy vízivár
Bledi vár
A Bledi-tó fölé magasodó 124 m magas sziklán áll a Bledi vár (Blejski grad). 1011-ben említik először.
Mai formáját az 1961-ben befejezett, évtizedekig tartó helyreállítási munkálatokban nyerte.
Perched atop a steep cliff rising 124 metres above the glacial Lake Bled is a symbol of Bled and Slovenia – Bled Castle.
A svájci látnivalók feledhetetlen élményeket garantálnak.
Természeti látnivalók is sorakoznak az UNESCO világörökségek között,
mint például az Entlebuch bioszféra (Közép-Svájc) vagy a San Giorgio-hegy (Tessin)
Magasba törő falaiból árad az élő történelem, árad a múlt. Belépve az embert betölti ennek a bölcs mindentudásnak az érzése. Ha messziről pillantok meg egy várat, mindig tisztelet ébred bennem iránta. Bölcs, öreg tanúi ezek az építmények a mi Magyarországunknak. És hogy merre induljon az, aki szereti ezeket a vén bölcseket? Vegye az irányt egyenesen az ország északkeleti része felé, a Zemplénbe!
Azért akad mit nézni a határon innen is! Meredek lépcsők vezetnek a sziklacsúcson álló füzéri vár bejáratához, ami a tatárjárás előtt épült, és valószínűleg az Aba nemzetség egyik tagja építtette. Történetéhez igazi családi háború is tartozik: IV. Béla 1262-ben kedvenc lányának, Anna hercegnőnek ajándékozta a várat. Erre Béla fia saját apja ellen támadt, és véres harcokat vívott az erődért. A hely másik érdekessége, hogy egy évig a Szent Koronának is otthont adott. 1526-ban Szapolyai János megkoronázása után a koronaőr a visegrádi vár helyett Füzérre vitte a koronát, és a gótikus stílusú kápolnában őrizte. Az épület ma helyreállított formában, színes programokkal várja a látogatókat.
A Knézich Károly utcában található (5072/2 helyrajzi számú) egri minaret az Oszmán Birodalom legészakibb európai emléke; Magyarország három ép minaretje közül a legmagasabb és a legjobb állapotú.
A Duna szélesen hömpölygő folyamának jobb partján tör az égbolt felé egy jó ötven méter magas, szakadékos oldalfalakkal határolt magaslat, amelyet a Magyarország középkori históriájában kiemelkedő fontosságot játszó Esztergom vára koronáz meg.
A ma islátható lakóépületeket Árpád-házi III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek, ezzel kialakult a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és gyönyörű várkápolnával, melytől északi irányban egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert székesegyház. Első jelentősebb ostromát az 1241 – 42-es tatárjárás idején szenvedte el, de míg a királyi várost elfoglalták és feldúlták, addig a kővárral nem boldogultak, azt sikerrel védték meg a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei. A XIII. század második felében már az egész Várhegyet az esztergomi érsek birtokolta, aki óriási hatalmának tudatában többször az uralkodóval is szembeszállt. A XIV. század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait, míg a cseh származású Vencel király csapatai el is foglalták. Anjou Károly uralkodása idején indult meg Esztergom virágzása, a dúsgazdag érsekség jelentős építkezéseket végzett a Várhegyen. Virágzásának csúcspontját a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége jelentette, amikor a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota megépült. A XVI. században már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére, II. Szulejmán török szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palotarészek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint, a korszak legjelentősebb reneszánsz költője. A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobieski János lengyel király seregével, az ő emléktábláját a Duna menti Vízivárosban láthatjuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban történt az utolsó katonai esemény, amikor rövid ideig a felkelők tartották hatalmukban a várat.
A XVIII. században fokozatosan lebontották védőműveit, majd 1856-ra elkészült a régebbi templom helyén a monumentális méretű Bazilika. Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg, de még sok munkát jelent a régmúlt évszázadok emlékeinek méltó bemutatása az esztergomi Várhegyen.
Besztercebánya (szlovákul Banská Bystrica, németül Neusohl, latinul Neosolium): város a mai Szlovákiában. A Besztercebányai kerület székhelye. 82 100 lakosa van (2004).
Az egykori bányászváros ma Közép-Szlovákia központja, a Garam első nagy kanyarulatában fekszik.
é. sz. 48°43′60’’ k. h. 19°8′60’’
A Beszterce-patakról kapta nevét, amelynek garami torkolatánál épült. A patak neve pedig a szláv ’’bystrica’’ (= gyors folyású patak) víznévből eredeztethető. Nevének utótagja ércbányáival kapcsolatos.
Már a kvád törzsek is bányásztak itt ércet a hegyekben, a honfoglalás után kis bányatelepe a zólyomi vár tartozéka volt. A várost a németek alapították a 12. században. 1263-ban említik először ’’Byzterchebana’’ néven. Városi jogait IV. Bélától kapta, aki az elpusztult települést türingiai szászokkal telepítette be.
A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703-ban a kurucok foglalták el. 1708-ban foglalták vissza a császáriak, erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csak a Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia alapította. 1910-ben 10 776 lakosából 5261 magyar, 4388 szlovák, és 879 német volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Besztercebányai járásának székhelye volt. 1944. augusztus 29-én itt tört ki a szlovák nemzeti felkelés. 2001-ben 83 056 lakosa volt, 95%-ban szlovák nemzetiségű, 0,5% magyar.
Gótikus plébániatemploma a 13. században épült román stílusban, az évszázadok során többször átépítetették, majd az 1761-es tűzvész után barokk stílusban alakították át. Értékes szárnyasoltárai és gótikus keresztelőmedencéje van.
Városháza.
Szent Erzsébet templom.
Szlovák templom.
Pap-bástya és Bányász-bástya.
Több gótikus és reneszánsz stílusú polgárháza van.
Származásom.....gyökereim...... Nagyvázsony
A község Veszprém és Tapolca között, a Vázsonyi-séd mentén fekszik. Neve a Váson család nevéből ered (első ismert tagja a XIII. sz. elején a királyné udvarbírója volt). A Váson családtól II. Endre idején a Calcus-okhoz kerül a falu (lévén, Váson Salamon "elfelejtette" teljesíteni a királynak tett ígéretét: nem ment el egy keresztes háborúba...). Nagyvázsonyt a később helyben "uralkodó" Calcus András vitéztől 100 márkáért (!!!) az Igmándy-család vásárlolja meg, tőlük aztán a Vesen családé lesz újra a birtok (ők a Váson-ok leszármazottjai). A Mátyás idején (1462-ben) követként Rómába küldött Vezsenyi László meghal, így a vár és a község visszaszáll a koronára. Hunyadi Mátyás Kinizsi Pálnak ajándékozza Nagyvázsonyt, ami ekkor már mezőváros. A település a török korban kipusztult, majd német és magyar családokkal települt és éledt újjá a Zichy-családnak köszönhetően (ekkor már ők a falu urai).
A falu közepén álló - fél évezrednél is idősebb - vár leghíresebb gazdája - Kinizsi Pál - a XV. sz. második felében az erődítményt külsőtornyos védőfalakkal, palotaszárnnyal és kápolnával (ma evangélikus templom) egészítette ki. Nevéhez fűződik a falu határában található pálos-kolostor is, hiszen a derék barátokat a Fekete Sereg híres vezére telepítette Nagyvázsonyba. Ugyancsak Kinizsi építtette át, újíttata fel a falu északi határán álló, árpád-kori Szent István templomot. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.
A község híres református lelkésze volt a költő Édes Gergely. Barátja, Csokonai Vitéz Mihály 1798-ban nála töltött több hónapot, melynek temlékét tábla őrzi. Egyes kutatások alapján Csokonai itt értesül arról, hogy szerelme, Lilla férjhez ment Komáromban. Az elkeseredett poéta a legenda szerint Édes Gergellyel történt borozgatás után a pincében "ott hagy csapot s papot" és Komáromba indul - a szólás is innen ered.
A török hódoltság utáni betelepítés és felvirágzás - ahogy arra utaltunk - már a Zichy-család nevéhez fűződik, akik 1945-ig (62 év szünettel) éltek a Vázsonyban. Kastélyuk ma szálloda. Látványos a falu gazdagságáról tanúskodó 1825-ben épült Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ("Schumacher-ház)", amelynek udvarában többek között az utolsó vázsonyi rézműves mester eszközei láthatóak. A messze környéken egyedülálló Postamúzem és üzemelő Várcsárda.
A második világháborút megelőzően élénk iparos és gazdaélet és kereskedelmi tevékenység jellemezte a községet. Bár a lakosságszám 1890 óta folyamatosan csökken, Nagyvázsony sokáig őrzi a térségi központ szerepet. 1956-ban élénk a község forradalmi aktivitása, a helyiek felvonulást tartanak, Budapestre szállítanak élelmiszer-adományokat. A tsz-esítés és a kisipar felszámolása megtöri a falu közösségi életét és fejlődését is. Új lendületet jelent azonban a vár feltárása, a vadászturizmus és a küldöldön is híres lovasjátékok megszervezése, amely a 80-as években éli virágkorát. Ugyanebben az időben épül fel az új falurész, az új általános iskola és egészségközpont, portalanítják az utakat.
A falu a rendszerváltást követően Barnag, Mencshely, Pula és Vöröstó aprófalvak körjegyzőségi központja. Ipari park alakul, számos civil kezdeményezés éled újra és próbál segíteni Nagyvázsony mikrotérségi rangjának megőrzésében. Ugyanakkor Nagyvázsony elveszti a Zichy-kastélyt és parkját, bérbe adja a vár üzemeltétését, amely nem hozza meg a várt sikert és visszaveti a turisztikai fejlődést. 2004-re a vár visszakerül a falu üzemeltetésébe, a turizmus fejlesztésére közhasznú társaság alakul - napjainkban megkezdődtek a falutól 5 km-re kezdődő Művészetek Völgyével is együttműködés első lépései. Nemesleányfalu története
Nagyvázsonyi vár
A XIV. századi eredetű várat a XV. században, gótikus stílusban bővítették, majd a XVI-XVII. században átépítették. A vár ma reneszánsz játékok, ünnepségek színhelye. A várba külső kapurondellán át lehet belépni. A várudvarba a vízzel telt farkasverem fölötti hídon és belső kaputornyon áthaladva juthatunk. Ez az udvart veszik körül a palotaépületek; itt emelkedik a 29 méter magas lakótorony vagy öregtorony, amely ma múzeumként is működik. Az udvarról lépcsőkön áthaladva jutunk el a kápolnába, melynek legfőbb látnivalója Kinizsi Pál vörös márvány szarkofágjának fedele, illetve annak darabjai. A sírkő eredetileg a Kinizsi által alapított pálos kolostor templomában őrizte a nagy erejű hadvezér földi maradványait, ám a kolostor a török időkben rommá let. A sírkőre rázuhantak a kövei, majd 1708-ban, miután kiásták, kincskeresők törték fel a szarkofágot. A sírkő több darabja ezután került a várba; a fejet ábrázoló darabot a vázsonyi vár árkában Deák Ferenc, a haza bölcse találta meg.
Siklósi vár
A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni. A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Néhány esztendővel később a nagyhatalmú Garai bárói család tulajdonába került át, akik jelentős mértékben kibővítették területét, de még az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond uralma ellen, akit Visegrád után a siklósi várban őriztek.1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen.
Diósgyőri vár
A jelenleg álló várat valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után kezdték építeni; ekkor még ovális alaprajzú, egy kerek toronnyal (öregtorony) rendelkező épület volt, melyet sokszögű külső vár vett körül. 1316-ban Wywar vagyis Újvár néven említik, ez is arra utal, hogy korábbi földvár helyére épült. 1316-19 között Debreceni Dózsa erdélyi vajda, 1319-25 között Széchy Miklós horvát bán birtokolta. A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. A vár főként azért tett szert jelentőségre, mert a Magyarországról Lengyelországba vezető út egyik állomása volt (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt; maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király egyik székhelyévé tette Diósgyőrt és átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, mely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt (ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt). A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét melegvizű források táplálták. A vár egyetlen név szerint ismert építőmestere Ambrus mester. A magyar–lengyel perszonálunió megszűntével Diósgyőr vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék nyaralóhelye volt. Habsburg Mária, II. Lajos felesége, az utolsó királyné, aki itt élt, 1546-ban írásban lemondott a várról, amelyet addigra már elfoglalt az erdélyi fejedelem. A török veszély közeledtével a vár északi oldalát megerősítették. 1526-tól a vár nem volt többé királyi tulajdon, 1536-ban a Gyarmati Balassa család tulajdonába került. A család az addigi várpalotát erőddé alakította át, az északnyugati torony elé olasz mintára rondella épült. A karcsú tornyok helyére zömök bástyák kerültek. Ez volt az utolsó nagy átépítés a vár történetében. 1564-től tulajdonosok egész sora követte egymást, a vár pusztulásnak indult.
A soproni „Bolondvár”
Taródi Vár
Több ezer követ rakott le… A középkori hangulatot idéző vár által egy különleges emberi teljesítményt ismerhetünk meg. A várat a tulajdonosa, a nyolcvanas éveiben járó Taródi István építi, szépíti az 1950-es évek óta mind a mai napig, jobbára egyedül. Vannak olyan várrészek, ahova 20-80 kilós kövek lettek elhelyezve. A vár területe 2500 négyszögöl, ebből a falakkal körülkerített rész 1200. A legmagasabb torony eléri a 20 métert. A több mint 200 vagon kőből és téglából épített várfalak, bástyák, a felvonóhíd, a csigalépcsők 50 évnyi szakadatlan munkát, önmegvalósítási, alkotói vágyat tükröznek.
Sümegi vár
IV. Béla király parancsára a veszprémi püspök erős kővárat emeltetett a sümegi hegyen. A 14. század elején a Dunántúl korlátlan hatalmú oligarchái, a Kőszegi nemzetség ragadta magához, uralmukat csak 1318-as győztes hadjáratában döntötte meg Anjou Károly. 1440 nyarán az Luxemburgi Erzsébet királyné pártján álló nemesek ostrom alá vették az Ulászló király táborához tartozó püspökség sümegi várát, amit azonban sikeresen megvédelmezett az őrség. Rövidesen megépítették a külsővárat, így Sümeg a környék legerősebb kővárává fejlődött. Sümeg jelentőségét csak fokozta, hogy a veszprémi püspök is ide húzódott vissza székhelyéről, amit 1552-ben elfoglaltak a „pogány” hadak. 1553-ban emelték a legkorszerűbb védőművét, a több emeletes, vastag falú Kövess-bástyát. Katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is megtartotta, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta kuruc katonasága, épületeit négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújttatta a császári parancsnokság.
Visegrád
Az elsõ vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült. A visegrádi kettõs várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynõ hozományából. A vár a hegycsúcsot övezõ erõdítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A késõbbi korokban a fõvárost ide helyezõ Károly Róbert király bõvítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerûsítették, vélhetõen ekkor készült el az asszonyház is. A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott õrtoronyban végzõdött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le. Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is õrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sõt egy rablási történet is fûzõdik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaõrzõ hely volt 1529-ig, majd a 1490-tõl a koronaõrõk kezén volt. A török idõkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ezután felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. http://www.varutazas.hu/latnivalok_info_varutazas.html#anchor_0
Törcsvár (Drakulavár) A vár a Déli-Kárpátok egyik legfontosabb szorosát védelmezte. 1211 és 1215 között a német lovagok építették, melyet kiűzésük után a király, II. András leromboltatott. A 1377-ben a várat újjáépítették. Zsigmond1395-ben Mircea havasalföldi vajdának adta, de 1419-ben annak halála után visszavette. Ezután a székely ispánsághoz tartozott. 1530-ban Mózes vajda csapatai ostromolták, de a székelyek Dénes várnagy vezetésével megvédték. 1568-tól Brassó városának birtoka lett. 1660-ban II. Rákóczi György fejedelem katonái az éj leple alatt foglalták el. 1690-ben Thököly ostromolta, de a császáriak felmentették. 1916-ban IV. Károly királyZita királynénak adta, majd 1918-ban Mária román királyné birtoka lett. Királyi nyaralóhely volt, ma a királyi műgyűjtemény látható benne. 1910-ben 1136, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésigBrassó vármegyeTörcsvári járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 5692 lakosából 5678 román, 9 magyar, 4 német volt. forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rcsv%C3%A1r
Az Alhambra (arab eredetű spanyol szó, a spanyolok h nélkül ejtik: [aˈlambra]) egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon, Dél-Spanyolországban (megépítésekor az erőd még al-Andalúszban terült el). A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO Világörökség része. A komplexum szerencsésen vészelte át az 1492-es reconquista időszakát. Az ostrom során nem pusztították el az Alhambra épületeit, hanem amint elfoglalták azt, hozzáláttak restaurálási munkálatainak. A Katolikus Királyok pár évig itt tartózkodtak és innen irányították országaikat. Ám V. Károly német-római császár és spanyol király mégis lebontatott egy épületet, hogy helyére reneszánsz királyi palotát emeltessen magának. Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásuk okán felrobbantották az Alhambrát. A 19. században ismét megindult a restaurálás, mely mind a mai napig tart.
A prágai Hradzsin,Csehország
Máig nem tisztázott kérdés, hogy mi jött létre előbb: a város vagy pedig az fejedelmi székhely. Kétségtelen, hogy a mai vár Bořivoj fejedelem nevéhez fűződik, aki a 9. században kezdte meg az építkezést. A Moldva fölötti erőd, kiváló fekvésének köszönhetően, hamarosan a legnagyobb cseh uralkodói család, a Přemyslek központjává vált. Éppen ezért nem csoda, hogy már a 14. századra egy különálló városka alakult ki a Váralján. A Hradzsin többszöri átépítéseknek köszönheti mai arcát. A legnagyobb változások IV. Károly és Jagelló Ulászló idején mentek végbe. A 400 éves Habsburg uralom kezdetén a várban volt a király székhelye, ám a 30 éves Habsburg-ellenes háború után az uralkodó és udvartartása Bécsbe költözött és ettől fogva a prágai vár elveszítette jelentőségét.
Fraknó vára, Ausztria
A Rozália-hegység egyik nyúlványán emelkedik a hatalmas erődítmény, Fraknó vára. A vár a környéken az egyetlen, amelyet a törökellenes háborúk alatt soha nem foglaltak el. Az Esterházy hercegek drága ékszereinek és értékes tárgyainak biztonságos „trezorja” volt. A család évszázadok során összegyűjtött kincsei napjainkban is megtekinthetők itt.
Tower of London, Anglia
A londoni Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes a Temze partján, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. I. Jakabig minden király és királynő itt lakott. Még utána is az volt a szokás, hogy az uralkodó a Towerben töltötte a koronázása előtti éjszakát és innen vitték díszkísérettel a Westminsterbe. Jelenleg a Towerben őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt.
Krak de Chevaliers
1150 és 1250 közötti időszakban, a keresztes hadjáratok idején Krak des Chevaliers a johanniták főhadiszállása volt. A helyőrség még békeidőben is mintegy 2000 főt szállásolt el. Az erőd mintegy 3000 négyzetméteres alapterületét 3 méter vastag külső fal veszi körül 13 bástyával. II. András király rendszeres adományával támogatta a vár építését és a vár védőinek ellátását miután ott járt 1218-ban. I. Eduárd angol király a kilencedik keresztes hadjárat idején, 1272-ben látta az erődöt és mintaként használta a saját, angliai és walesi várai építéséhez. A franciák a XIX. század vége felé ismét „fölfedezik”, és elnevezik Crak de Chevaliers-nak, azaz a „Lovagok Erődjének”.
A neuschwansteini kastély (németül: Schloß/Schloss Neuschwanstein, magyarul Új Hattyúkő kastély) egy, a 19. században épült bajorországi kastély. A Németország déli részén, Hohenschwangau és Füssen mellett található épületet II. Lajos, Bajorország királya építtette múzsája, Richard Wagner tiszteletére. Habár a fényképezés és a videofelvételek készítése nem engedélyezett a kastélyon belül, mégis ez Németország legtöbbet fényképezett épülete, valamint egyike az ország leglátogatottabb turista-célpontjainak. Az Alpsee felett emelkedik, a Pöllat-szakadék magányos szikláján épült kastély, amelyet II. Lajos bajor király 1869-1886 között épített: büszke, kecses, helyes tornyaival egy igazi kőből épült álom.
http://www.varutazas.hu/latnivalok_info_varutazas.html#anchor_0
Az albigens vallás közel azonosnak tekinthető a bolgár kathar mozgalommal, mely szoros kapcsolatban állt a bogumil mozgalom hitvallásával, amelynek gyökerei több manicheista vonást, dualista szemléletet hordoztak.
Az albigensek magukat katharoknak is hívták, a kathar szó eredete a görög katharos, szóból ered, jelentése tiszta. A német ketter, azaz eretnek szó is innen eredeztethető.
Az albigens nevet Languedoc-nak, Dél-Franciaország egyik régiójának városáról, Albiról kapták, jelentése „emberek Albiból”. Itt nagy hatással térítettek és hívő tömegeket tudhattak maguk mögött: az albigens befolyás alatt épült meg a városképet még ma is meghatározó hatalmas, szinte túlméretezett katedrális.
A Pireneusok sziklás területén található Montségur vára a katar ellenállás és tragédia jelképévé vált: majdnem egy évig – 1243–1244 között – védték az ostromlókkal szemben. A vár eleste után 225, hitét megtagadni nem hajlandó katart élve égettek el. Montségurben az albigens katharok küzdelme folyt az egyház Szent Háborúja ellen. Kilenc hónapig tartó sikertelen ostrom után lényegében tőrbe csalták a védőket: szabad elmenetelt ígértek, de a zsoldosokon kívül mindenkit, férfiakat, nőket, gyerekeket a hitük megtagadására kényszerítettek, aki erre nem volt hajlandó, máglyán végezte. A hátborzongató és titokzatos történet azóta is foglalkoztatja a történelmi és írói fantáziát.
Az áldozatvállalás drámai történeteit, Montségur albigens védőinek történetét Szörényi Levente dolgozza fel Tanúhegyek címmel. forrás: http://www.mno.hu/portal/688651
Szeretettel köszöntelek....
"Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül."
Kelet-Szlovákiában, Kassától (Košice) nyugatra egy szabályos kúp alakú szembetűnő dombon emelkednek Torna várának romjai (Zrúcanina Turnianskeho hradu). Mészköves lejtőjén jelentős lelőhelyen egy ritka virág, a tornai vértő (rumenica turnianska) terem, amely a világon sehol másutt nem nő. Torna 
A Rozsnyói-katlan egy szembetűnő nem erdősített hegycsúcsán, Rozsnyótól (rožňava) keletre emelkedik Krasznahorka vára (hrad krásna hôrka). Egyik fő látványossága Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényéhez témául szolgáló Andrássy-Serédy Zsófia múmiája. 
Az Andrássy-család három nemzedéke fejtett ki igyekezetet a vár megszerzése érdekében, amit végre 1642-ben siker koronázott. 1735-ben a vár előkapuja és a kapubejárat előtt a barokk nepomuki Szent János kápolna épült. 
A ma is látható lakóépületeket Árpád-házi III. Béla király parancsára emelték külhoni építőmesterek, ezzel kialakult a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és gyönyörű várkápolnával, melytől északi irányban egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert székesegyház. Első jelentősebb ostromát az 1241 – 42-es tatárjárás idején szenvedte el, de míg a királyi várost elfoglalták és feldúlták, addig a kővárral nem boldogultak, azt sikerrel védték meg a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei. A XIII. század második felében már az egész Várhegyet az esztergomi érsek birtokolta, aki óriási hatalmának tudatában többször az uralkodóval is szembeszállt. A XIV. század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait, míg a cseh származású Vencel király csapatai el is foglalták. Anjou Károly uralkodása idején indult meg Esztergom virágzása, a dúsgazdag érsekség jelentős építkezéseket végzett a Várhegyen. Virágzásának csúcspontját a reneszánsz műveltségű Vitéz János érseksége jelentette, amikor a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota megépült. A XVI. században már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére, II. Szulejmán török szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkori magyar építészet remekműveiként számon tartott székesegyház és palotarészek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint, a korszak legjelentősebb reneszánsz költője. A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobieski János lengyel király seregével, az ő emléktábláját a Duna menti Vízivárosban láthatjuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban történt az utolsó katonai esemény, amikor rövid ideig a felkelők tartották hatalmukban a várat. 
Az elsõ vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült. A visegrádi kettõs várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynõ hozományából. A vár a hegycsúcsot övezõ erõdítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A késõbbi korokban a fõvárost ide helyezõ Károly Róbert király bõvítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerûsítették, vélhetõen ekkor készült el az asszonyház is. A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott õrtoronyban végzõdött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le. Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is õrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sõt egy rablási történet is fûzõdik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaõrzõ hely volt 1529-ig, majd a 1490-tõl a koronaõrõk kezén volt. A török idõkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ezután felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat.
A vár a Déli-Kárpátok egyik legfontosabb szorosát védelmezte. 1211 és 1215 között a német lovagok építették, melyet kiűzésük után a király, II. András leromboltatott. A 1377-ben a várat újjáépítették. Zsigmond 1395-ben Mircea havasalföldi vajdának adta, de 1419-ben annak halála után visszavette. Ezután a székely ispánsághoz tartozott. 1530-ban Mózes vajda csapatai ostromolták, de a székelyek Dénes várnagy vezetésével megvédték. 1568-tól Brassó városának birtoka lett. 1660-ban II. Rákóczi György fejedelem katonái az éj leple alatt foglalták el. 1690-ben Thököly ostromolta, de a császáriak felmentették. 1916-ban IV. Károly király Zita királynénak adta, majd 1918-ban Mária román királyné birtoka lett. Királyi nyaralóhely volt, ma a királyi műgyűjtemény látható benne. 1910-ben 1136, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye Törcsvári járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 5692 lakosából 5678 román, 9 magyar, 4 német volt.
Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásuk okán felrobbantották az Alhambrát. A 19. században ismét megindult a restaurálás, mely mind a mai napig tart.
