2015. november 10., kedd

Sárhelyi Erika: Az erdő éneke

Vándor, ki erre jársz, lassítsd meg lépteid.
Utad van száz és száz – álmomat el ne vidd.

Állj meg e tisztáson, nézd fáim homlokát,
lásd - ifjú barátom -, mennyi ránc futja át.

Ismerem mind névről, szívós, bölcs öregek,
olykor, ha egy kidől, felsírnak a hegyek.

Bokraim simítsd meg, mind megannyi titok,
meglesett szerelmek őrizője vagyok.

S vagyok a madárdal, a halk szavú patak,
harmat szőtte hajnal, telente a vadak.

Nyír vagyok és juhar, bükk, éger és vén tölgy,
hirtelen jött vihar, meredély és dús völgy.

Hallgasd! A szél dúdol - könnyű, csacska dallam.
Az erdő átkarol – dúdold te is halkan.