2010. december 27., hétfő

TinkerBell (Hungarian) - To The Fairies They Draw Near








Létezik egy világ, ahol minden lehet,
Ha engeded az Éji Tündér oda elvezet.


Engedd, hogy kézen fogjon és repítsen oda.
Hol mindig várni fog rád valami új csoda.
A képzelet szárnyán gyere és tarts
velem,
Hagyd, hogy a Tündérvarázs
lágyan megérintsen!


Tárd ki hát szívedet, vedd fel a mosolyo
d,
Akkor az egész világot másnak láthatod!
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
Ami e világban körül vesz tégedet.
Itt győz a jó, és igazak a szavak,
S a szétfoszlott álmok is újra szárnyalhatnak….





Sziránszki József és Klaudia


..csak, mert szeretem....








A nap

Édes nap, ha nem lennél,

virágzó föld mit ennél?
Mondd el, honnan meríted,
ki nem apadó készleted?
Ami élteti ezt a lényt,
azt az energikus fényt,
a melegéből táplálkozik,

s a fényéből színpompázik....

2010. december 26., vasárnap

REGÖLÉS


Regölés

A regölés a legények és a házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása. A téli napforduló pogány kori emléke.




A magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja december 26. Hagyománya, szövege és dallama a legtovább Nyugat-Dunántúlon és Udvarhelyszéken maradt fenn.
A regölést archaikus rítuséneknek tartja a kutatás, amely a sámánénekkel is összefügghet.

A regös (énekmondó) a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett.

A középkorban a regus szó királyi együttivót jelentett. A 16–17. századi kalendáriumok regelő hétfőként említik a vízkereszt utáni első hétfőt. Az első regöséneket 1838-ban közölték nyomtatásban.

A szokás rendszeres gyűjtését Sebestyén Gyula végezte el a 19–20. század fordulóján.
A regösök köcsögdudákkal, csörgős botokkal, csengővel, regössíppal, furulyával keresték fel elsősorban a lányos házakat.

Öltözetük: kifordított báránybőr kucsma és bunda. Általában 20–30 fős csoportokban mentek, pálinkával, süteménnyel kínálták őket.

Sziránszki József és Klaudia a kislánya


A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya: az István napjától,

december 26-tól újévig járó regösök különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt.





A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak.







December 28. az aprószentek ünnepe,

amelyen egykor különös módon “gondoskodtak” arról, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak: megvesszőzték őket. A legenda szerint minden fiúcsecsemő “aprószent”, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett.



http://www.youtube.com/watch?v=b4kyFgpdCQw

2010. december 24., péntek

Éva Névnapra

Drága Barátnőm ! Éva Mária! Csibike!
Egy nap, majdnem olyan mint a többi,
De az emlék már a holnap poharát tölti,
És a holnap most még csak álomvilág,
Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád,
Hogy legyen erőd,
legyen hited,
Amíg utadon terhedet viszed,
És tudj nevetni, játszani örömmel,
Hogy a holnap szeretni jöjjön el,
Napsugárral, esővel, szivárvánnyal,
A szívben tüzel, a kertben száz virággal,
S hogy legyen aki szeret, S ott v
an Veled,
Boldog névnapot kívánok Neked!



Malek Andrea, Kulka János - Boldog Karácsonyt

Judit és a Zenemanók - Álmodj békét


Fordul a naptár
A karácsony vár
Vár száz csodás érzés
Most gond, baj elszáll.

Hány rossz napot láttál
Most karácsony vár
Légy Boldog és Békés
Ahogy álmodban áll

Egy áldott szép ünnep
És új élet vár
A könnyek eltűnnek
A szívünk nem fáj



Hát fordul a naptár
Lesz gazdag szegény
A szívedbe nap jár
A fényed a remény

Adj mosolyt és békét
A világ egy arc
Ne nézd a bőr színét
Már nem kell több harc

Egy áldott szép ünnep
És új élet vár
A könnyek eltűnnek
A szívünk nem fáj

2010. december 21., kedd

Desperado - Szomorú alkalom




" Ne jöjj el sírva síromig,
nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény,
...szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
nem vagyok ott, nincs is halál. "

2010. december 19., vasárnap


  • Születés Temploma

A világ egyik legrégebben működő temploma, amelyet a legenda szerint Jézus születésének helyén emeltek. Építését Szent Ilona császárné szorgalmazta 326-ben. Makariosz püspök kezdte meg a munkálatokat, 333-ban volt befejezve.[1] Betlehem leghíresebb látnivalója.

A ferencesek építették 1881-ben. Kolostorudvarában található Szent Jeromos szobra.

forrás: Wikipédia



http://www.bethlehem-city.org/

Happy Gang : Szent Karácsony

2010. december 18., szombat

Wass Albert: Mese az erdőről

...És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek, körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem...

Tótháprád Ferenc: Tél, hó, jég

Tél, tél, tél,
havas tűlevél.
Fenyőerdő rengetege
apró pihékkel van tele,
az égig felér.



Hó, hó, hó,

ágat ringató.

A fa csúcsán mókus lépked,

kémleli a messzeséget,

mancsa közt dió.





Jég, jég, jég,
fehér messzeség.
Messzeségben – csirram-csörröm –,
krampusz ül a nagy bőröndön,
fogja a fejét.


Lóg, lóg, lóg,
lóg az orra, lóg.
Vigasztalják a gyerekek:
„Te is kaphatsz még eleget,
cukrot meg diót,
földimogyorót!”











Rhytom
Téli varázs

Csendesen ébred a vá
ros, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.







Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.

Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily hideg ellen.
Régi idők dala száll, szólama messze repít.

Köd foltját finoman szűrődő fény töri által.
Sejlik a tarka világ, színe örömre derít.
Már csak az ég fele szálló kémény füstje, mi árnyal.
Szüntelen ontja porát, tűzfalakat feketít.


Angyali áldást hullatván kezd sírni a felleg.
Minden könnye fagyott, mit szomorú szeme hint.
Cseppek a föld fele mégis, vígan együtt menetelnek
Pelyhei táncához, szél szava szól odakint.

Lágy takaróval fedve be mindent, megveti ágyát.
Lisztjét szórja le hó, tőle fehérlik a táj.

Elfedi természet báját, s az játssza halálát.
Mostoha sorsát most, tudja viselni, muszáj.

Van, ki csodálja e színtelen álmot. Van, ki nem érti,
hogy lehet szép ez a kép? Elme csodálja furán.
Tél kifakít mindent, élőt a fagyos keze sérti.
Néha varázsát csak, szív, aki látja csupán.

2010. december 17., péntek





Mentovics Éva: Zúzmarás ágakon

Zúzmarából szőtt a tél
csipkekendőt éjjel,
hű segédje volt szél,

ő hintette széjjel,

ő vágtatott, reppent, szökkent
árkon át és bokron át,
ő terített fűre-fára
csipkefátylat, rokolyát.

Nézd, a pöttöm, reszkető
cinegemadár
széllelbélelt gúnyájában
ágról-ágra száll.


Boróka, meg bodza, csipke
nyújtja felé ágkarját:
– Szállj csak, szállj csak, apró cinke,
bogyóink már várnak rád!

2010. december 16., csütörtök


Kányádi Sándor: Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! -
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! -
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.


Gazdag Erzsébet: A rigó levele

Levelet írt a rigó
frissen esett hóra.

Üzenete nekem szólt;
elolvastam róla.

Rigó - rovás - írással
két lábával írta:
- Jó lenne, ha valaki
ebédelni hívna.



Tóthárpád Ferenc: A hóember

Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.

Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan,
tudja a szél is.



Két szeme: két gomb,
Répa az orra.
Szén-mosolyáért
Pisti csúfolja.

Karjai ágak,
„ég fele néznek”!
Hessegetik a
széncinegéket.






Devecsery László: Itt a tél

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.


A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.