Tornóczi Köles Ildikó: Tavasztündér

Aranyhaja libben
holdsugár tükrében,
Tavasztündér táncol
csillagfényes éjben.

Lágy, selymes hangja
bűvöli a tájat,
dallamára langyos szél
ringatja a nádat.

Táncol a holdnak,
a szélnek, a fáknak,
melengető szívétől
a folyó megárad.

Szikrázó lépte nyomán
jég és hó megolvad,

didergős, zimankós tél
táncától elhamvad.

„Tavasz van, tavasz van!”
Suttogják fák, bokrok,
meghajol egy fűzfa,

s köszöni a táncot.

Read more: http://www.operencia.com/versek/tavaszi-versek/1047-tornoczi-koeles-ildiko-tavasztuender#ixzz1omzFT4bC

Ossian - A tél hercegnője...

Thándor Márk : Esti köszöntő

Hunyd le szemed, s lásd az édent,
áldott, meleg hóesésben.
Táncoljanak hegyek, völgyek, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

S ha már lengedezik az álom,
nyújtozz végig a pihe-puha ágyon,
hagyd, hogy csodáljanak az éjben,
lángoló csillagok az égen.

S akkor én is becsukom szemem,
arcodat csillagként lesem,
táncolnak álmok, vágyak, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

Wagner Ildikó: A Mikulás

Itt van már a december,
Jaj de jó, jaj de jó.
Nemsokára megjön
A jó öreg Télapó.
Miklós napján érkezik,
Hat szarvas húzza szánját,
Ablakba tett kis cipők
Fényesen várják.
Hajnalodik, csillagok
Szaladnak elé,
Amint ballag a Mikulás
Már hazafelé.

Télapó útja

Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.

Nagy Renáta

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza – rázza hűs szellő.Suttog a fenyves, zöld erdő
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Z. Tábori Piroska: Mikulás apónak

Mikulás apónak
Jaj, de nagy a zsákja!
Aki amit szeret
Benne megtalálja.
Csörög a friss dió,
Mosolyog az alma,
Ki nem fogy belőle,
Akárhogy folytatja.
Akad benne más is,
Könyv, cukorka, játék,
Minden jó gyermeknek
Aranyos ajándék.

Zamecsnik Tamás: Mikulás vagy Télapó

Miközben a kisgyerek alszik a pamlagon,
Egy rejtélyes alak kopogtat az ablakon.
Ez nem vitás,
Ő biztosan a Mikulás.
Egy ősz szakállas apó,
Kinek másik neve Télapó.
Puttonya nagy és teli,
Minden gyermek kedveli.
Felkeresi Szabót, Kist és Kovácsot,
Nem kedveli a virgácsot,
Inkább örömet és ajándékot hoz,
Melyről minden gyermek álmodoz.
Mérlegeli egész évi tetteinket,
S ez alapján jutalmaz meg minket.
Szíve nagy és lelke jó,

Hisz ő a jóságos Télapó.

Weöres Sándor

Száncsengõ

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - szán csengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

Feketerigó (Turdus merula)

Zelk Zoltán: Rigófészek

Jókor kelve láttam én,
láttam csudaszépet,
hogyan épít a rigó,
ágak közé fészket.

Alkonyatig meg sem áll,
kutatja a tájat,
füvet, mohár, sarat hord,
vékony kórószálat.

Száll a hétfő, száll a kedd
csattog napok szárnya,
mire elröpül a hét,
készen a kosárka.

Mint egy fonott kiskosár,
olyan ez a fészek -
köszönöm rigómadár,
köszönöm, hogy láthattam
ezt a csudaszépet!

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Petőfi Sándor: Ősz elején

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.





Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

Sarkadi Sándor: Lomb lehullott, mák kipergett

Lomb lehullott,
mák kipergett,
őszi ágat szél diderget.
Hidegebb már
a sugár is,
elment a fecskemadár is.
Máris, máris,
oda van a nyár is.

Arany János

Őszbe csavarodott a természet feje

Őszbe csavarodott a természet feje,

dérré vált a harmat, hull a fák levele,

Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.

Szabó Andris - Kell , hogy várj -

A lányról, aki vár
Haragszol rám, meg kéne értenem,
De ehhez ma este kevés az értelem,
Nem tudom, nem akarom elhinni,
Hogy a semmitől tud egy barátság megszűnni.
Igen, vége és sírni kár,
Mert nem változik semmi már.
Tudom, mit tettem és ezt biztos nem,
Meg kéne mondanom, el kéne hitetnem.
De elég volt mára a gonosz szavakból,
Elég volt a könnyekből, a hazugságokból,
Fáj, igenis fáj, de elviselem,
Tudnod kell azonban, hogy nem megy könnyen.
Mint ahogy neked sem, ismerlek már,
Fekszel az ágyban, mint egy lány, aki vár.
Várja, hogy reggel legyen, mindennek a kezdete,
Hogy ne kelljen várnia az ágyában fekve.
Az utolsó volt, nem felejtek könnyen,
Már régóta nem hull miattad a könnyem.
Az utolsó vers volt, amit rólad írtam,
A lányról, aki vár most, csak ennyit bírtam
Székely Judit

Az utak, melyeket nem járunk be,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek valahová...

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is feltárják lényünket...

A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik titkon a hazát...

A magvak, melyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák az életet...

A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást...

És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a dal, a vers.

Fuchs Éva: Összegzés

At út felén túl..

Ha elkerülted már a negyven évet,
A lelked gyakran tűnt időkre téved
A dolgaid közt tartod még a rendet,
De egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet és hatalmat,
És nem mész fejjel valamennyi falnak,
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz a mások igazában.

Már reméled, hogy nem hiába éltél,
Mit szóval szóltál, vagy tettel beszéltél,
Nem maradt hang a semmibe kiáltó,
Ha nem is lettél irányjelző zászló.



A magad helyén álltál rendületlen,
Szélben, viharban, ködben, szürkületben.
A tieidnek maradtál a béke,
A nyitott ajtó biztos menedéke.

Ha elkerülted már a negyven évet,
Már nem hiszed, hogy adósod az élet.
Csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
Mert kevés volt a salakmentes jóság.

A mindent adó, semmit visszaváró,
A minden próbát derekasan álló,
Mely sosem számol, szüntelen csak árad,
Örök fölény, és örökös alázat.

Ha elkerülted már a negyven évet,
S mindezt beláttad, és mindezt megérted,
És be tudsz állni a legszürkébb helyre,
Már Te lehetsz a sorsod fejedelme.

Móra Magda: Ha elkerülted már a negyven évet

Tündérek

Áprily Lajos: Tündér-határon

A kunyhóm vadvirágos réten áll,
harangvirágos, kék tündér-határon.
A csillém minden reggel messze száll
és minden este újra visszavárom.

Tündér-határon túl csillagmohos
erdő-homályban tompán zeng a tárna.
A csillém minden reggel arra száll,
s megáll titokzatos kincsekre várva.

S ha néha tárna-súllyal érkezik,
olyan mámorral dús a ritka este,
dalol a hálám: ó, áldott a sok
parányi csákánytól kérges kezecske.

Áldott a csille, mert elémbe hull
emberkéztől, sugártól szűz aranyja,
s áldott a kedvem is, mert újra cseng
tengerfenékről fölmerült harangja.

De máskor - annyiszor! - olyan fukar,
irígy kezekkel várják túl a törpék,
szomjú ölébe mitse töltenek,
hogy a kedvem harangját összetörjék.

Hegy árnya nő, madárka-szó csitul
s régóta várok már az alkonyatra,
s a fák fölött a csille fölmerül:
vajon mit hoz, mi titkot tartogat ma?

Megáll s kilendül páros ajtaja,
mint két szomorú szárny az esti pillén -
s kezem csalódva visszahull: megint,
megint üresen érkezett a csillém.

Tavasz, ahogy Én szeretem... (High quality)

"Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.


A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés..... tavasz!"

Ne félj !

Ne félj...

Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod,
égből segítenek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!

Kormos István: Fehér virág


Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál

Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll
eltüntél aki köztünk angyali zene voltál

Enya - Only Time

Halász István
Kikeletköszöntő

Szin, fényes csillogás van minden napban,
tavaszt köszöntő minden gondolatban,
a sok-sok szép, gyönyörűséges versszakaszban,
a fel-felhangzó, trillázó madárdalban!

Mennyire más ilyenkor az égnek alja,
amikor felharsan a tavasz dala!
Mennyire más ilyenkor a hangulat,
amikor a fény a melegnek ad utat,

amikor nyílnak mindenfelé a kerti virágok,
amikor a szépség újra léte uralja a világot,
amikor az élet legyőzi a téli fásultságot,
amikor a kikelet frissíti fel e fáradt világot!

Jó, hogy jössz, Te csodálatos Kikelet!
Töltsd fel ismét léteddel a szívünket,
és örömmel arra vágyó lelkünket
szétsugározva ismét a szeretetet!

Névnap - Első Emelet - Boldog névnapot

A Mi Andreánknak

Boldog névnapot,Neked csak jót kívánhatok
Az ünnep,így szép ahogy ránk talált,
hisz együtt éljük át
Hát boldog névnapot,
ma boldog mind aki adhatott
Ki hozzád eljött,mit is mondana,
boldog névnapot.
......
ki szíved alatt hordod az én drága unoka öcsémet.........
jó egészséget és boldogságot Andika
szeretettel Tőlem

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.