Szabó Andris - Kell , hogy várj -

A lányról, aki vár
Haragszol rám, meg kéne értenem,
De ehhez ma este kevés az értelem,
Nem tudom, nem akarom elhinni,
Hogy a semmitől tud egy barátság megszűnni.
Igen, vége és sírni kár,
Mert nem változik semmi már.
Tudom, mit tettem és ezt biztos nem,
Meg kéne mondanom, el kéne hitetnem.
De elég volt mára a gonosz szavakból,
Elég volt a könnyekből, a hazugságokból,
Fáj, igenis fáj, de elviselem,
Tudnod kell azonban, hogy nem megy könnyen.
Mint ahogy neked sem, ismerlek már,
Fekszel az ágyban, mint egy lány, aki vár.
Várja, hogy reggel legyen, mindennek a kezdete,
Hogy ne kelljen várnia az ágyában fekve.
Az utolsó volt, nem felejtek könnyen,
Már régóta nem hull miattad a könnyem.
Az utolsó vers volt, amit rólad írtam,
A lányról, aki vár most, csak ennyit bírtam
Székely Judit