Földes Zoltán: Nagyanyához
Fehér galamb, fehér szárnyon,
Ablakomon bé repült,
Duruzsolva, turbékolva
Gyönge, kis vállamra ült.
Azt suttogta, turbékolta,
Hogy szereti nagymamát,
S neve napján hó-galambok
Üdvözletét adjam át.
Mondtam: átadom bizonnyal,
Mert ez méltó üzenet,
Tiszta galamb, ha köszönti
Galamb fehér szívedet.
Ettől szép, fehér szívedtől
Oktatva kis unokád
Gondozgatta, nagy vigyázva,
Lelkén a fehér ruhát.
Azért adom át örömmel,
Mit üzent a kis galamb.
Míg lelkemben zeng a hála,
Ezüstszavú szép harang.
Isten áldjon, Isten védjen,
Nagyanyácskám, tégedet,
Adjon itt lenn boldogságot,
S egykor örök életet.
| Benedek Elek: Kisbaconi temetőben Kisbaconi temetőben Most van a nap lemenőben, Ráverődik a sugára Jó szüleim sírhalmára. Egykor, régen haj de féltem, Ha temetőbe léptem, Vége már a félelemnek,  ,,Nagyapóék" ott pihennek. Testem, lelkem hogyha fáradt, Ide jönni érzek vágyat, Ide jövök este, reggel, S beszélek az öregekkel. Elmondom, hogy bárhol járok Mindenütt gondolok rájok, Hálás szívvel, könnyes szemmel, Gyermeki szent szeretettel. Hogy mit írtam sok-sok könyvben, Tőlük kaptam mind örökbe, S ha szívemben van szeretet Ez az ok szívükből eredt. A forrását minden jónak Köszönhetem ,,Nagyapónak", Nagyapónak és párjának, Az én édes nagyanyámnak. Óh, áldott föld, szent sírhalom, Szálljon reád csend, nyugalom, S hogyha pályám megfutottam Én is itten nyugodhassam. | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése