2013. március 3., vasárnap


Itt várok rád...

Óceánok választanak el mindennap tőled
S engem lassan már az őrület kerget
Hallom a hangod a telefonvonalban,
De ez nem elég, hogy elmulassza fájdalmam

Ha majdnem sohasem látlak,
Hogy mondhatjuk azt 'örökké imádlak'…?

Bárhova mész, bármit is teszel,
Én örökké itt leszek neked
Bármibe kerül, bármennyiszer törik össze a szívem
Én itt leszek és várni foglak híven

Mindent olyan természetesnek vettem
Azt gondoltam, majd csak valahogy lesz
Hallottam nevetést, ejtettem könnyeket,
De most mégsem lehetek ott veled

Óh baby, te nem is érted,
Hogy mennyire megőrülök érted

Bárhova mész, bármit is teszel,
Én örökké itt leszek neked
Bármibe kerül, bármennyiszer törik össze a szívem
Én itt leszek és várni foglak híven

Csodálom, hogy tudjuk túlélni ezt a románcot,
De ha végre együtt vagyunk, vállalok minden kockázatot

Óh baby, te nem is érted,
Hogy mennyire megőrülök érted

Bárhova mész, bármit is teszel,
Én örökké itt leszek neked
Bármibe kerül, bármennyiszer törik össze a szívem
Én itt leszek és várni foglak híven...


Oceans apart day after day
And I slowly go insane
I hear your voice on the line
But it doesn't stop the pain

If I see you next to never
How can we say forever

Wherever you go, whatever you do
I will be right here waiting for you
Whatever it takes or how my heart breaks
I will be right here waiting for you

I took for granted all the times
That I thought would last somehow
I hear the laughter, I taste the tears
But I can't get near you now

Oh can't you see it baby
You've got me goin crazy

Wherever you go, whatever you do
I will be right here waiting for you
Whatever it takes or how my heart breaks
I will be right here waiting for you

I wonder how we can survive this romance
But in the end if I'm with you I'll take the chance

Oh can't you see it baby
You've got me goin crazy

Wherever you go, whatever you do
I will be right here waiting for you
Whatever it takes or how my heart breaks
I will be right here waiting for you


Isten veled,
Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek,
Isten veled,
Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek,
Isten veled,
Nézd, fény ragyog a gyönyörû világon,
Csak ennyi, lásd,
Hogy én eltûntem és hiányzom.
Tóth Árpád

2012. december 23., vasárnap


Tasnádi Györgyi

Karácsonyi fohász

Ó, jóságos Istenem,
ki ott fenn a mennyben
figyeled az életem
s ébredsz minden percben
sajgó lélekszívemen
önmagamba zárva.
Talán nem hiába.
Talán nem hiába
szól Hozzád imám
s szent karácsonynak derekán
ajándékra várva
Tőled kegyelmet kapok,
áldást mindenemre,
hogy végre pozitív irányba
billenjen mérlegem rút nyelve.
Kérlek, hallgasd meg könyörgésem
s nézd el nekem, hogy csupán
ilyen egyszerű szavakkal
tisztellek meg oly’ sután.
Egy árva, fagyos délután.

Milyen más volt régen a karácsony!
Emlékszel, ó Uram?
Kályha melegsége táncolt át a házon
és nagymamám ültetett le oda,
ahol friss bejgli illatán, foszlós kalácson,
mogyorós narancsokon gurult édes álom.
Családi szeretet békés biztonságon
örömódát zengve ölelte világom.
Boldogság ragyogott minden fenyőágon.

Hol van ma már az illat?
Kihunyt a parázson.
Elment mindenki s itt hagytak egyedül
e beteg világban, hol a szegénység hegedül.
Nincs már maradásom,
az életet vegetálom.
Mérgezett csapvizét iszom s kihányom.
Boldog karácsony!
Fázom.
Savas hóesésben sors utamat járom,
helyemet nem találom.
Rémálom.
Csalók ökröket sütnek harácson.
Koldusbotra juttatott igazságon
tapadó nagyhalak harapnak s az utcákon
parancs bakancsok taposnak ingóságon.
Övék az otthonod!
Ez a nyugati vagy már a keleti álom?
Köszönöm, egyiket sem kívánom.
Tégy csodát, azt várom!

Nézz reám, Teremtőm!
Nézz a magyar népre.
Fess széles szivárványt
életünk egére.
Karácsony szellemét
hozd el hozzánk végre.
Üdvözlégy, Megváltó!
Jöjj aranykor, béke!
Vagy legalább csak jusson még kenyérre...

Ámen.

2012. december 17., hétfő

Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, hív egy új világ
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel
Hidd el Te is ide érkezel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Újból átölelnéd,
Lennél aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől...
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át...

Engedd el, mennie kell,
Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!
Így jó, nem éred el,
De átölel majd ha jó leszel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Hidd el nincs vége még ha meghalunk,
Egy új világba indulunk...
A Földről elszökünk, de az ég kapuját,
Csak lelkünk lépi át...
 /Mester és tanítványa/ 
A néni fát vett,
egy apró, zöld fenyőt
Úgy vitte karjáában,
mint egy csecsemőt

Feldíszítette, tett rá
almát, diót
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi Rádiót

Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk

Megterített egy személyre
a csupasz asztalon
Ma kivételesen két fogás volt,
hisz\' ez nagy alkalom

A fotelban ült,
kezében a bácsi fényképe
mióta elment, sokadszor,
most is megígérte, hogy

Ez az utolsó Karácsony egyedül.
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd együtt ünnepelünk
ott fenn... 

2012. december 8., szombat

Merry Christmas Everyone - Shakin Stevens


Andók Veronika: Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az első hó, minden csupa sár,
A szeretet mostmár a szívekben jár.