A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saját. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saját. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. június 29., szombat
2013. június 21., péntek
Hexina: Anyám, ne sírj...Veled leszek
Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.
Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Felnőttem, sokminden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!!!
2013. május 4., szombat
2013. április 21., vasárnap
2013. április 14., vasárnap
2010. április 12., hétfő
gondolataim egy régebbi blogomból.......
Leteszem tollamat.... tegnap még gondoltam ...,de az éjszaka mindig csodákat tartogat. Mikor vágtatnak agyadban a vad lovak...az égen szállnak a daru madarak kezded összerakni magadat... mint valami szerte szét dobált puzzle darabokat.
Szépen lassan olvasol a puzzle darab széli ívekből olvasod magadat.. magadat a sorok között... eddig is ismertem magam ..volt mikor vitatkoztunk Ő és Én , ott legbelül most kezdem csak igazán Én megismerni magamat Őt..
.... tükröt tartanak..nézegetem magamat, Őt.. és tanulok tanulok ...miközben Én javulok. Tanulnom az önuralmat érzelmeim felett.. egyszer csak azt veszem észre ahová zuhantam..a tengerszem mélyére körbe körbe sziklák és vízesés.. s újra elkezdek az árral szemben .. erősen küzdeni szintén...
.... ÉN!

" Az felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait."
Leteszem tollamat.... tegnap még gondoltam ...,de az éjszaka mindig csodákat tartogat. Mikor vágtatnak agyadban a vad lovak...az égen szállnak a daru madarak kezded összerakni magadat... mint valami szerte szét dobált puzzle darabokat.
Szépen lassan olvasol a puzzle darab széli ívekből olvasod magadat.. magadat a sorok között... eddig is ismertem magam ..volt mikor vitatkoztunk Ő és Én , ott legbelül most kezdem csak igazán Én megismerni magamat Őt..
.... tükröt tartanak..nézegetem magamat, Őt.. és tanulok tanulok ...miközben Én javulok. Tanulnom az önuralmat érzelmeim felett.. egyszer csak azt veszem észre ahová zuhantam..a tengerszem mélyére körbe körbe sziklák és vízesés.. s újra elkezdek az árral szemben .. erősen küzdeni szintén...
.... ÉN!

" Az felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


