EMLÉKEZÉS....DRÁGA SZERETTEINKRE

EMLÉKEZÉS....DRÁGA SZERETTEINKRE

EMLÉKEZÉS....DRÁGA SZERETTEINKRE

Hexina: Anyám, ne sírj...Veled leszek

Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.

Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

 Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Felnőttem, sokminden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.


 Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.



De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Anya csak egy lehet!!!

Isten veled,

Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek,

Isten veled,

Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek,

Isten veled,

Nézd, fény ragyog a gyönyörû világon,

Csak ennyi, lásd,

Hogy én eltûntem és hiányzom.

Tóth Árpád

Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, hív egy új világ
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel
Hidd el Te is ide érkezel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Újból átölelnéd,
Lennél aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől...
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át...

Engedd el, mennie kell,
Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!
Így jó, nem éred el,
De átölel majd ha jó leszel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Hidd el nincs vége még ha meghalunk,
Egy új világba indulunk...
A Földről elszökünk, de az ég kapuját,
Csak lelkünk lépi át...
 /Mester és tanítványa/ 

Amíg élünk, visszatérünk Vadkerti Imre-Szabó Ilona

Schrenk Éva

Karácsony Nélküled

Életem első karácsonya - Nélküled.
A Szeretet ünnepe így - fél ünnep.

Több mint ötvenszer csilingeltél a csengővel, Anya!
Jelezve: mehetünk megnézni, mivel van a fa megrakva.
És tudtuk, hogy mit fogsz főzni, sütni.
Most receptjeid közt kutatunk; hány tojást is kell beleütni?
És bár nem szívesen, de Veled énekeltük a "mennyből az angyalt".
Most mit nem adnánk érte, ha itt lennél, s énekelhetnénk azt a dalt.

És a karácsonyozásnak megvolt a rendje.
Mindenki tudta, melyik nap hol van a helye.
Hagyomány volt ez, vagy üres szokás?
Akárhogyis, ez volt a megoldás.
Így tudtunk kisebb és nagyobb körben összejönni,
a rokoni szálakat gondosan egybekötni.

Nélküled megváltozik minden.
A család szíve, motorja többé nincsen.
Szomorú, bús karácsony elébe nézünk.
Nincs merszünk, Anya, hogy helyedbe lépjünk.

Jézus születésének örülni fogunk,
mégis szürke lesz idén a karácsonyunk.

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

Marcsi Hégető Piskoltyné

András Bíró

 

 

ma 10 éve....elment , de örökre velem, maradt