Tasnádi Györgyi

Karácsonyi fohász

Ó, jóságos Istenem,
ki ott fenn a mennyben
figyeled az életem
s ébredsz minden percben
sajgó lélekszívemen
önmagamba zárva.
Talán nem hiába.
Talán nem hiába
szól Hozzád imám
s szent karácsonynak derekán
ajándékra várva
Tőled kegyelmet kapok,
áldást mindenemre,
hogy végre pozitív irányba
billenjen mérlegem rút nyelve.
Kérlek, hallgasd meg könyörgésem
s nézd el nekem, hogy csupán
ilyen egyszerű szavakkal
tisztellek meg oly’ sután.
Egy árva, fagyos délután.

Milyen más volt régen a karácsony!
Emlékszel, ó Uram?
Kályha melegsége táncolt át a házon
és nagymamám ültetett le oda,
ahol friss bejgli illatán, foszlós kalácson,
mogyorós narancsokon gurult édes álom.
Családi szeretet békés biztonságon
örömódát zengve ölelte világom.
Boldogság ragyogott minden fenyőágon.

Hol van ma már az illat?
Kihunyt a parázson.
Elment mindenki s itt hagytak egyedül
e beteg világban, hol a szegénység hegedül.
Nincs már maradásom,
az életet vegetálom.
Mérgezett csapvizét iszom s kihányom.
Boldog karácsony!
Fázom.
Savas hóesésben sors utamat járom,
helyemet nem találom.
Rémálom.
Csalók ökröket sütnek harácson.
Koldusbotra juttatott igazságon
tapadó nagyhalak harapnak s az utcákon
parancs bakancsok taposnak ingóságon.
Övék az otthonod!
Ez a nyugati vagy már a keleti álom?
Köszönöm, egyiket sem kívánom.
Tégy csodát, azt várom!

Nézz reám, Teremtőm!
Nézz a magyar népre.
Fess széles szivárványt
életünk egére.
Karácsony szellemét
hozd el hozzánk végre.
Üdvözlégy, Megváltó!
Jöjj aranykor, béke!
Vagy legalább csak jusson még kenyérre...

Ámen.

A néni fát vett,
egy apró, zöld fenyőt
Úgy vitte karjáában,
mint egy csecsemőt

Feldíszítette, tett rá
almát, diót
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi Rádiót

Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk

Megterített egy személyre
a csupasz asztalon
Ma kivételesen két fogás volt,
hisz\' ez nagy alkalom

A fotelban ült,
kezében a bácsi fényképe
mióta elment, sokadszor,
most is megígérte, hogy

Ez az utolsó Karácsony egyedül.
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd együtt ünnepelünk
ott fenn... 

Merry Christmas Everyone - Shakin Stevens

Andók Veronika: Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az első hó, minden csupa sár,
A szeretet mostmár a szívekben jár.

Hull a hó - St Martin (Strogoff)

Amíg élünk, visszatérünk Vadkerti Imre-Szabó Ilona

Schrenk Éva

Karácsony Nélküled

Életem első karácsonya - Nélküled.
A Szeretet ünnepe így - fél ünnep.

Több mint ötvenszer csilingeltél a csengővel, Anya!
Jelezve: mehetünk megnézni, mivel van a fa megrakva.
És tudtuk, hogy mit fogsz főzni, sütni.
Most receptjeid közt kutatunk; hány tojást is kell beleütni?
És bár nem szívesen, de Veled énekeltük a "mennyből az angyalt".
Most mit nem adnánk érte, ha itt lennél, s énekelhetnénk azt a dalt.

És a karácsonyozásnak megvolt a rendje.
Mindenki tudta, melyik nap hol van a helye.
Hagyomány volt ez, vagy üres szokás?
Akárhogyis, ez volt a megoldás.
Így tudtunk kisebb és nagyobb körben összejönni,
a rokoni szálakat gondosan egybekötni.

Nélküled megváltozik minden.
A család szíve, motorja többé nincsen.
Szomorú, bús karácsony elébe nézünk.
Nincs merszünk, Anya, hogy helyedbe lépjünk.

Jézus születésének örülni fogunk,
mégis szürke lesz idén a karácsonyunk.

 

Miskolci Judit:
Karácsonyi álom

Fehér fátyol lepi el a távolt,
ismét beköszönt egy várva-várt álom.
Hópelyhek hullanak a fák ágaira,
nekik is elmesélik hosszú utukat.

Minden állat hegyezi a fülét,
kicsalogatnak medvét és ürgét.
Madár száll le az ágakon,
hogy itt legyen és álmodjon.

Együtt fázik sok apró állat,
kiket a nagyok körbezárnak.
Kuporodnak, mégse fáznak,
mert eltereli őket a varázslat.

Az erdő bölcse, a bagoly is figyel,
a pajkos madár most nem csiripel.
A mókus sem gyűjt szorgosan,
a farkas sem néz ma morcosan.

Nem értik, hogy hol késik az álom,
a hópehely csak kuporog az ágon.
Hogy az álom ez volt, érzik már,
a karácsonyi szellő ismét erre jár.

Ádventi meghitt várakozás

karácsonyi csomagolás

JÖJJ EL - JÖJJ EL! - adventi, karácsonyi ének

Adventi koszorú - Luciano Pavarotti - Ave Maria

Becsomagoltam egy szép dobozba,
cseppnyi szívem szeretetét.
Ezt adom idén a világnak,
s szórom belőle szerte szét.
Neked is jut, csak tárd ki szíved,

a szeretet, az végtelen.
Ha úgy érzed, te is szeretnél,
hát szeress együtt én velem... (Aranyosi Ervin)

Advent I. Vasárnapja - Feldebrői Altemplom. {Gregorian}

Advent idején.

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap

sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán,

megtörnek a tócsák fodródozó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:

Ránk köszöntött advent,

boldog Jézus-várás...

Ágh Tihamér_ Adventkor 

Karácsonyi dalok


                                                                                               Karácsonyi előzetes...

 

Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még.

Piramis - Kívánj igazi ünnepet

Karácsony Ünnepén ...

Malek Andrea & Kulka János - Boldog Ünnepelt Világ

Karácsonyi versek

Karácsonkor

Énhozzám is benézett a karácson,
Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson
És rajta egy pár reszkető könyűt.

Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedűl vagyok.

Meleg szobám e gondolattól elhül.
Miként a jégcsap függ a ház ereszrül,
Ugy függ szivemről ez a gondolat.

Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján!
Ez ünnep sokszor be vigan virradt rám
Apám, anyám és testvérem között!

Oh aki együtt látta e családot,
Nem mindennapi boldogságot látott!
Mi boldogok valánk, mert jók valánk.

Embert szerettünk és istent imádtunk;

Akármikor jött a szegény, minálunk
Vigasztalást és kenyeret kapott.

Mi lett a díj? rövid jólét multával
Hosszú nagy inség… tenger, melyen által
Majd a halálnak

révéhez jutunk.

De a szegénység énnekem nem fájna,
Ha jó családom régi lombos fája
Ugy állna még, m

int álla hajdanán.

Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;
Egy ág keletre, a másik nyugatra,
S éjszakra a törzs,

az öreg szülők.

Lelkem szülőim, édes jó testvérem,
Ha én azt a kort újolag megérem,
Hol mind a négyünk e

gy asztalhoz űl?…

Eredj, reménység, menj, maradj magadnak,
Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom, hogy

mindig csak hazudsz…

Isten veled, te szép családi élet!
Ki van rám mondva a kemény itélet,
Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.

Nem nap vagyok én, föld és hold körében;
Mint vészt jelentő

üstökös az égen,
Magányos pályán

búsan bujdosom.

Pest, 1846