A Bagoly Kisfiam kieszelte, hogy van valahol egy mindenható, aki megbünteti, ha rossz és csokoládét hoz, hogy ha jó. a nagyurat el is nevezte: - Bagoly! -mondta - ez a neve! - De úgy látszik, rám is hasonlít, mert nagy kerek szemüvege van a bagolynak: legalább is így mesélgeti a gyerek; s akármi történik a házban, az mind a bagoly műve lett. A bagoly vitt el reggel engem és estére ő vitt haza, a baglyot hívtuk, ha nem ízlett a gyereknek a vacsora, s Lóci megtette ezt is, azt is, amit azelőtt semmiképp, csak azért, hogy bebizonyítsa külön istene erejét. Nekem nem tetszett a bagoly, de tűrtem némán egy darabig. Tegnap azonban elővettem s faggatni kezdtem a kicsit: - Mond, Lóci, bagoly igazán van? - - Van hát! - Ismered? - Ismerem! - - De én nem tudok hinni benne, amíg nem látom, hogy milyen! - - Látni fogod! - jött tűzbe erre Lóci, s mérgesen otthagyott; s most a fejét tíz hosszú percig, gondolom, azon törte, hogy hogyan tudna meggyőzni engem, mert végül is előszedett valami fiók fenekéről egy régi rossz szemüveget, s jelentve, hogy a bagoly itt lesz, kiment az erkélyünkre, és már kiáltott is: - Ugye, látod? Itt van az ablaknál! benéz! Épp rád néz! Szemüvege is van! Itt a bagoly!... - Elhallgatott, s én láttam, hogy csakugyan ott van, a szemüveges alakot: láttam Lócit átszellemülten, ahogy benézett, komolyan és gőgösen, mint aki érzi, hogy rettentő szerepe van: láttam Lócit tágult szemekkel, sugarasan, mint egy szobor... S szaladtam a másik szobába a hírrel, hogy itt a bagoly,- és Lóci, mire visszatértünk, már bent volt, ugrált, kacagott, s szemében ragyogott az isten, aki a lelkében lakott.

Republic - Ima a gyermekekért

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
Szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
Eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
Szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
Szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
Vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold meg helyettem szél, az arcukat,
Fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
Tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
Csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
Tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
Vigyázz reájuk, te hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon hozzátok fordulok,
Tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
Szeressétek, akiket szeretek!