2012. június 2., szombat
2012. május 27., vasárnap
Aranyosi Ervin: Öregség
Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
- Nem csak “trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó “öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
- Nem csak “trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó “öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.
2012. május 22., kedd
2012. május 5., szombat
Az én Anyám
Az én Anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmain élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én Anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.
Az én Anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmain élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én Anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.
Az én Anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
Zsefy Zsanett
Nagyanyanyónak -Anyák Napjára...köszöntés zenével
Donászy Magda: Anyák Napjára

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem,
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Donászy Magda: Anyák Napjára
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem,
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.
Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!!!
Juhász lászló:
Köszönöm Édesanyám
Szeretnék elmondani valamit,
de nem tudom.
pedig évek óta
magamban hordozom.
Szeretném elmondani
mind azt a szépet,
amit Édesanyám iránt érzek.
Hemzsegnek bennem
a szebbnél szebb szavak.
Kavarognak, mint a
megárad patak.
Ám hiábavaló
mind ez a bőség,
Tenyerem izzad,
elönt a hőség!
És csak ennyit motyog a szám:
Köszönöm, köszönöm Édesanyám.
Köszönöm,
hogy felnevelt és ápolt,
Hosszú betegségemben
is istápolt.
Sokszor erején felül
összegörnyedve,
Nem egyszer befelé
könnyezve,
Sokszor
jól sem lakhatott,
A szájától vonta meg
a falatot.
Nem gondolt önmagára
csak rám.
Köszönöm, köszönöm,
Édesanyám"
Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
2012. május 1., kedd
2012. április 30., hétfő
Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak
veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni,
bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet.
Kicserélték a pelenkádat,
megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj.
Erkölcsre és empátiára
tanítottak.Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel.
Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget.
Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel
fésülik a hajukat.
Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is
lassan öregszenek.
Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged
lesz az ami melegen tartja a szívüket.
Egy napon mikor elveszítik az
egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és
tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged
amikor járni tanítottak.
Légy mindig mellettük, ahogy ők tették:
küzdöttek, sokat áldoztak és éltek...
.....Értünk, Érted.
Egyszer majd te is eléred ezt a kort és leszel ebben a helyzetben..
Egyszer majd te is eléred ezt a kort és leszel ebben a helyzetben..
forrás: facebook
Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe
Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva
Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal
Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja
Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe
Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva
Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal
Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja
Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!
2012. április 22., vasárnap
Lukáts Márta: A gyertya
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.
Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.
Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.
Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.
Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.
Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.
Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.
Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.
Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.
2012. április 9., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




