2012. október 7., vasárnap
2012. október 3., szerda
Muhi János: Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
2012. szeptember 30., vasárnap
2012. szeptember 28., péntek
2012. szeptember 8., szombat
"keresztmama" mindenki keresztmamája....Ő volt az az asszony aki ma 2012.szeptember 8-án lenne 120 éves Ő az a Keresztmama aki nevelte anyámat és nevelt engem, neki köszönhetem gyerekkorom sok sok örömteli óráit és viselte lázadó bakfis korom szeszélyeit.
ma ....emlékezem ...és köszönöm, hogy voltál nekem....
1892.09.08 . 1983.06.06
91 év nagy idő sok minden szép és sajnos szenvedés is volt benne..
emlékszel?
mikor kicsi voltam,tudatlanul hadováltam , botladoztam, nevettél, látva vidámságod ...utánoztalak, együtt nevettünk...
emlékszel?
mikor kicsi voltam,tudatlanul hadováltam , botladoztam, nevettél, látva vidámságod ...utánoztalak, együtt nevettünk...
emlékszel? ...
mikor minden nap az iskolába elém jöttél és boldogan meséltem mi történt aznap aztán nem haza vitt az utunk, hanem egy -egy piros pontért a játszótéren kötöttünk ki, és az anyutól ezért "kikaptunk"nevettünk.
..emlékszel?
jót akartál mikor a kötött pulóverem kivasaltad, hogy a buliba szép legyek és én veszekedtem veled, mert kinyúlt az anyaga a melegtől , lógott rajtam.... mérges voltam, de a buli jól sikerült
emlékszel?
hazajöttem és a "beszámolóm után jót nevettünk...
akkor elmesélted, hogy nem is az számít, hogy mi van rajtam, ez csak egy kellék ...hanem az a fontos , hogy valójában belül ki vagyok...
emlékszel ?
amikor egy téli estén elmesélted, hogy napokig a légó pince ablakában vártad, hogy kimentsenek, körülötted élettelen emberek ...vártad , hogy érted jöjjenek, bíztál benne, hisz még élsz, hisz még éltél pedig a szög a hátadban mély nyomokat hagyott...sokszor megmutattad, megkönnyeztem, de Te mindig mindezek ellenére is vidám és jó szívű voltál....
..emlékszel?
jót akartál mikor a kötött pulóverem kivasaltad, hogy a buliba szép legyek és én veszekedtem veled, mert kinyúlt az anyaga a melegtől , lógott rajtam.... mérges voltam, de a buli jól sikerült
emlékszel?
hazajöttem és a "beszámolóm után jót nevettünk...
akkor elmesélted, hogy nem is az számít, hogy mi van rajtam, ez csak egy kellék ...hanem az a fontos , hogy valójában belül ki vagyok...
emlékszel ?
amikor egy téli estén elmesélted, hogy napokig a légó pince ablakában vártad, hogy kimentsenek, körülötted élettelen emberek ...vártad , hogy érted jöjjenek, bíztál benne, hisz még élsz, hisz még éltél pedig a szög a hátadban mély nyomokat hagyott...sokszor megmutattad, megkönnyeztem, de Te mindig mindezek ellenére is vidám és jó szívű voltál....
emlékszel?
neem ...erre már nem , sajnos ez a kis szösszenet már nem jutott el a tudatodig, ...
neem ...erre már nem , sajnos ez a kis szösszenet már nem jutott el a tudatodig, ...
mikor életed vége felé azon a szép májusi Anyák napján amikor szeretettel vittem be szobádba a süteményt és Te ágyadon ülve szemben a tükörben Rád mosolygó asszonyt is megkínáltad? ...bocsánat...
akkor már csak én nevettem, mókás volt, a látvány eltakarta a belső fényt a jóságodat, az értékedet, Te megszólaltál "adok neki is ,mert éhes" és ekkor döbbentem rá, hibáztam, akkor és ott már nem lett volna szabad nevetnem.
Egy reggel apukám vitte be a reggelit, de Te aludtál... az éjszaka örök álomba ringatott.
Egy reggel apukám vitte be a reggelit, de Te aludtál... az éjszaka örök álomba ringatott.
Szívemben örökre őrizlek ...
Köd előttem, köd utánam,
valahol az éjszakában
rohanok a fátyolból szőtt utakon.
Mama, kérlek, vigyázz még rám,
előttem hosszú út áll,
te tudod, honnan jött és hova tart.
Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.
Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.
Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar.
Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd
talán...
2012. augusztus 18., szombat
Miért kell aki bánt aki nem szeret,
Miért kell ami nem tiéd, ami messze van.
Miért kell neked?
Miért kell hogy messze nézz még az ablakon,
Miért jó ha vágyak ülnek az arcodon,
Miért jó ha mindig elvisz a képzelet,
Miért kell neked?
Miért jó neked? És nekem.
Valahol minden megvan íva,
Egy végtelen papíron. Fönt az égben.
Valahol minden megvan írva,
Egy végtelen papíron. Most és mindörökre.
Valahol minden megvan írva,
Egy végtelen papíron. Fönt az égben.
Valahol minden megvan írva,
Egy végtelen papíron. Most és mindörökre.
2012. augusztus 16., csütörtök
2012. június 2., szombat
2012. május 27., vasárnap
Aranyosi Ervin: Öregség
Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
- Nem csak “trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó “öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, ami várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
- Nem csak “trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó “öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.
2012. május 22., kedd
2012. május 5., szombat
Az én Anyám
Az én Anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmain élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én Anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.
Az én Anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmain élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én Anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.
Az én Anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
Zsefy Zsanett
Nagyanyanyónak -Anyák Napjára...köszöntés zenével
Donászy Magda: Anyák Napjára

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem,
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Donászy Magda: Anyák Napjára
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem,
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.
Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Felnőttem, sok minden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.
Anya csak egy lehet!!!
Juhász lászló:
Köszönöm Édesanyám
Szeretnék elmondani valamit,
de nem tudom.
pedig évek óta
magamban hordozom.
Szeretném elmondani
mind azt a szépet,
amit Édesanyám iránt érzek.
Hemzsegnek bennem
a szebbnél szebb szavak.
Kavarognak, mint a
megárad patak.
Ám hiábavaló
mind ez a bőség,
Tenyerem izzad,
elönt a hőség!
És csak ennyit motyog a szám:
Köszönöm, köszönöm Édesanyám.
Köszönöm,
hogy felnevelt és ápolt,
Hosszú betegségemben
is istápolt.
Sokszor erején felül
összegörnyedve,
Nem egyszer befelé
könnyezve,
Sokszor
jól sem lakhatott,
A szájától vonta meg
a falatot.
Nem gondolt önmagára
csak rám.
Köszönöm, köszönöm,
Édesanyám"
Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





