2011. május 14., szombat
2011. május 13., péntek
People of Love
2011. május 4., szerda
Edda - Csendes Ember
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
“Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…”
2011. május 1., vasárnap
Fekete Pál - Hamvas Béla : Különbséget tenni..

Cheryl Van Gieson:
Csodállak és szeretlek
Repül az idő - mondják.
Néha megijeszt, amikor a tükörbe pillantok,
és ott látom a nyomát.
Sokszor nincs időnk,
hogy elmondjuk, mit érzünk,
és amikor már késő, bánjuk.
Most megállok egy pillanatra, anya,
hogy elmondjam neked...
Gyerekkoromban sok mindent nem értettem:
hogy milyen keményen dolgozol,
mi mindent adtál fel a családért.
Lemondtál a vágyaidról,
sok álmod nem valósult meg soha.
Sokszor érezhettél csalódást,
és néha biztosan kétségbeestél.
De nekünk mindig a legjobbat adtad.
Nem futottál be fényes karriert,
és nem voltak drága ruháid.
Nap mint nap gondoskodtál rólunk,
aggódtál miattunk, főztél ránk,
szerettél bennünket,
nem vártál cserébe semmit.
Tudod, anya, most már tudom
és értem,
hogy két életet adtál nekem:
az enyémet...és a sajátodat.
2011. április 30., szombat
Vikidál Gyula - Zsoltár Anyámnak
Édesanyám
Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék Tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék
Itt van egy szál virágban.
Anyák napjára
Emlékezés - Csepregi Éva: Mama
Köd előttem, köd utánam,
valahol az éjszakában
rohanok a fátyolból szőtt utakon.
Mama, kérlek, vigyázz még rám,
előttem hosszú út áll,
te tudod, honnan jött és hova tart.
Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.


Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.

Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.
Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd
talán...

valahol az éjszakában
rohanok a fátyolból szőtt utakon.
Mama, kérlek, vigyázz még rám,
előttem hosszú út áll,
te tudod, honnan jött és hova tart.
Már ismered a végtelent,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.
Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.
Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar.
Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.
Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd
talán...
Máté Péter - Egyszer véget ér
Kovács Kati - A régi ház körül


Sok jó barát lassan kidől már a sorból,
Öregszenek már a fák az udvaron.
Szegény anyám haja lassan őszbe fordul,
Telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem.
A régi ház körül öregszik minden,
A kert, a fák, a fal, s a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Sokáig zörgetem az ablakot.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Sokáig zörgetem az ablakot.
Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát
Elém kerül minden kedves ételem
S míg én eszem, az ő arcán a hála,
Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.
A régi ház körül élni kezd minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
Egy kis gyerek dereng emlékeimben,
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok.
Egy kis gyerek dereng emlékeimben,
Egy kis gyerek, ki már nem én vagyok.
Az állomás megváltozott mint az élet,
A vonatból búcsúcsókot intek még.
Szegény anyám most még mosolyogni próbál,
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye.
A régi ház körül öregszik minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Bezárja jól anyám az ablakot.
A régi ház körül öregszik minden,
S a gyorsvonat velem továbbrobog.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













