Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol –
amikor nem gondolsz rám –
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább –
Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.
Kimondott és kimondatlan mondatok –
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki –
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány – a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj –
Tartson tovább a szenvedély, mert akkor
húsodba marnám a jelet,
mely üzenetet hordoz: még minden lehet!
Szeress, mert adni kell, hogy kapj
Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen –
Légy költő és légy színész. Játssz prédikátort
a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod
Játssz nekem boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életet, csak egy gazos
mellékvágányra várod –
Szeress kicsit jobban...
Szőkén és feketén szeretlek,
mint villám szeret a fülledt nyárba –
Mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó
napsugárba –
Szeretlek akkor is, mikor alszol,
Szeretlek félve, haraggal,
szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal –
SZERETLEK...
SZERETLEK...
2010. március 24., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése