Ha te vagy hûs patak,Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.
Ha te vagy tenger végtelene,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.
Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellõvé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.
Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhõvé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!
/Szikszai Ilka/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése