Amíg élünk, visszatérünk Vadkerti Imre-Szabó Ilona

AMÍG ÉLÜNK...

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
tiéd lesz végleg,
mi volt tiéd.

Szó a szóhoz,
ha még elérhet,
egy útra téved,
ki összefér.

Ha megtalálod,
saját virágod,
Otthonod lesz,
s lesz hazád.

A Földnek, s az Égnek,
ha titkát majd megérted :
végtelen lesz a messzeség,
megtalálod, ki benned él.

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
miénk lesz végleg,
mi volt miénk.

A Földnek, s az Égnek,
ha titkát majd megérted :
megismered majd -
hol van hazád,
felismered majd -
a szív szavát.

Amíg élünk -
visszatérünk,
fény a fényhez,
hol gyertya ég.

Tiszta szívvel,
ha Napba nézel,
lesz majd társad,
ki elkísér.

Szó a szóhoz,
elér majd végre,
visszatér majd
sok utazó.

Helyük lesz végleg,
Földön, s az Égen,
mondható lesz,
mi mondható.