Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
Szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
Eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
Szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
Szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
Vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold meg helyettem szél, az arcukat,
Fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
Tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
Csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
Tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
Vigyázz reájuk, te hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon hozzátok fordulok,
Tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
Szeressétek, akiket szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése