Juhász László:
Köszönöm Édesanyám
"Szeretnék elmondani valamit,
de nem tudom. pedig évek óta
magamban hordozom.
Szeretném elmondani mind azt a szépet,
amit Édesanyám iránt érzek.
Hemzsegnek bennem a szebbnél szebb szavak.
Kavarognak, mint a megárad patak.
Ám hiábavaló mind ez a bőség,
Tenyerem izzad, elönt a hőségű
És csak ennyit motyog a szám:
Köszönöm, köszönöm Édesanyám.
Köszönöm, hogy felnevelt és ápolt,
Hosszú betegségemben is istápolt.
Sokszor erején felül összegörnyedve,
Nem egyszer befelé könnyezve,
Sokszor jól sem lakhatott,
A szájától vonta meg a falatot.
Nem gondolt önmagára csak rám.
Köszönöm, köszönöm, Édesanyám "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése