A szenteste volt a karácsonyfa állítás ideje, miután a gyerekek elaludtak a tehetősebb szülők fenyőfa ágat akasztottak a kredenc vagy komód fölé . amelyet saját készítésű „szaloncukorral” , gyümölccsel , termésekkel díszítettek, a szegényebb családoknál örökzöld ágak, mint rozmaring ágacska, fagyöngy volt a karácsonyfa, amelyet aztán mindenki a háznál éppen megtalálható termésekkel, alma, dió, mogyoróval díszítettek. A karácsonyfát nem volt szabad lebontani Vízkeresztig azaz Január 6-ig.
Szeretettel köszöntelek....
"Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése