Hull a hó…Hull a hó! Jön a Jézuska! A varázsszó, ami lélegzetet fojt, ami ragyogó boldoggá tesz… Aminek
említésétıl órákig angyali jó leszek… Dobogó szívvel görcsösen tartom a ceruzát… Írok a
Jézuskának! A tanító néni nem mond semmit, csak azt, hogy írjak… Mit is írjak? Most lehet kérni,
de nem jut eszembe semmi… És szépen írni a Jézuskának… de a helyesírás! Még ebben nem
vagyok biztos. Vajon mit szól hozzá a Jézuska, meg az Angyal?…
De hátha nem is hoz majd semmit?… talán mégis…, mert tudja, hogy én szegény erdélyi gyermek
vagyok. Talán ruhát és cipıt hoz, mert arra van a legnagyobb szükségem. Hátha hoz nekem, amit
nagyon szeretnék… Amim még nem volt soha… Amit Bandikánál, a tanító bácsi fiánál láttam…
Meg a kirakatban… Hátha hoz valamit, hátha meglátná, hogy nekem nagy-nagy boldogság lenne,
ha akármit, akármilyen picike holmit, csak valamit hozna mégis.
Írok és kérek úgy ahogy tudok. Helyesírási hibával, lélegzetet visszafojtva, s boldogan…
Boróczy Márta
(Lejegyezte: vármegyei szociális gondozó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése