Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
Fekete István
Régi karácsony (Karácsony c. novella)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése