2011. december 28., szerda
Szilveszteri fogadalom
Ígértem már fűt-fát
Szilveszter éjjelén,
ám ezeket sohasem
teljesítettem eddig még.
Ím letelt egy újabb év,
s ígéretből megint van épp elég:
Most is fogadkozom, hogy
leszek nagyon szorgos,
ha kell, hát cipőt is pucolok,
a hűtőt időben olvasztom,
a leégett ételt gyorsan felkaparom,
a ruhát serényen vasalom.
Sohasem késem,
mindenre emlékszem,
s a ruhák, majd katonás rendben
lesznek a szekrényben.
Eh, miről is beszélek?
Ezek fontos dolgok lennének?
Egyet máris biztosan tudok:
Kicsire nem adok,
ami valóban fontos,
azt úgy is betartom!
2011. december 24., szombat
Éva Névnapra
2011. december 22., csütörtök
2011. december 18., vasárnap
2011. december 17., szombat
Karácsonyi versek
Karácsonkor
Énhozzám is benézett a karácson,
Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson
És rajta egy pár reszkető könyűt.
Menj el, karácson, menj innen sietve,
Hiszen családok ünnepnapja vagy te,
S én magam, egyes-egyedűl vagyok.
Meleg szobám e gondolattól elhül.
Miként a jégcsap függ a ház ereszrül,
Ugy függ szivemről ez a gondolat.
Hej, be nem igy volt, nem igy néhanapján!
Ez ünnep sokszor be vigan virradt rám
Apám, anyám és testvérem között!
Oh aki együtt látta e családot,
Nem mindennapi boldogságot látott!
Mi boldogok valánk, mert jók valánk.
Embert szerettünk és istent imádtunk;
Akármikor jött a szegény, minálunk
Vigasztalást és kenyeret kapott.
Mi lett a díj? rövid jólét multával
Hosszú nagy inség… tenger, melyen által
Majd a halálnak
révéhez jutunk.
De a szegénység énnekem nem fájna,
Ha jó családom régi lombos fája
Ugy állna még, m
int álla hajdanán.
Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;
Egy ág keletre, a másik nyugatra,
S éjszakra a törzs,
az öreg szülők.
Lelkem szülőim, édes jó testvérem,
Ha én azt a kort újolag megérem,
Hol mind a négyünk e
gy asztalhoz űl?…
Eredj, reménység, menj, maradj magadnak,
Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom, hogy
mindig csak hazudsz…
Isten veled, te szép családi élet!
Ki van rám mondva a kemény itélet,
Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.
Nem nap vagyok én, föld és hold körében;
Mint vészt jelentő
üstökös az égen,
Magányos pályán
búsan bujdosom.
Pest, 1846
Télapó "Hull a pelyhes fehér hó"
Hull a hó…
Hull a hó! Jön a Jézuska! A varázsszó, ami lélegzetet fojt, ami ragyogó boldoggá tesz… Aminek
említésétıl órákig angyali jó leszek… Dobogó szívvel görcsösen tartom a ceruzát… Írok a
Jézuskának! A tanító néni nem mond semmit, csak azt, hogy írjak… Mit is írjak? Most lehet kérni,
de nem jut eszembe semmi… És szépen írni a Jézuskának… de a helyesírás! Még ebben nem
vagyok biztos. Vajon mit szól hozzá a Jézuska, meg az Angyal?…
De hátha nem is hoz majd semmit?… talán mégis…, mert tudja, hogy én szegény erdélyi gyermek
vagyok. Talán ruhát és cipıt hoz, mert arra van a legnagyobb szükségem. Hátha hoz nekem, amit
nagyon szeretnék… Amim még nem volt soha… Amit Bandikánál, a tanító bácsi fiánál láttam…
Meg a kirakatban… Hátha hoz valamit, hátha meglátná, hogy nekem nagy-nagy boldogság lenne,
ha akármit, akármilyen picike holmit, csak valamit hozna mégis.
Írok és kérek úgy ahogy tudok. Helyesírási hibával, lélegzetet visszafojtva, s boldogan…
Boróczy Márta
(Lejegyezte: vármegyei szociális gondozó)