Szakcsi - Pipacsok

fotó: Busa Péter

Mámorító álom Negédes éjszaka van. Tested kígyótáncot jár. Áramvonalként ring, Mágnesként felém int. Fekete hajfonatod, Lepelként takargat. Bársonyos bőrű "kacsód", Izzó tűzként simogat. Izzadmányos perceket, Őrült szenvedélyeket, Nyöszörgő élményeket, Ajkad forrósítja meg. Csupa gyönyör vagy nekem, Piros pipacs, szerelem. Élvezem minden percnek Mézédes melegségét. Csillogó szem öröme, Gerjedt tekintete, Ha véget ér a mámor, Eltűnik már, mint kámfor. De szép lehet ez nyáron, A zöldellő határon. Rózsaszirom ágyamon, Álmodom én barátom, vers:Biczó Anna, Poet.hu