Farsangi játékok, álarcok

A farsang a német mesélni, pajkosságot űzni szóból eredve, a vígság azon időszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. Pontos időpontja és elnevezése országonként változik. Így pl. az olasz karnevál a "Hús, isten veled ! " ( carne-vale ) szólamból származik. E hagyomány a régi római Saturnális ünnepekig vezethető vissza, melyeket a keresztény egyház nem volt képes a nép tudatából kiirtani és így kénytelen volt e pogánykori ünnepekre keresztény színezetet ruházni. Manapság talán az egyik leghíresebb ilyen népünnepély a velencei, de nevezetes a madridi, a sevillai, a párizsi és a düsseldorfi is. Hajdanán csak álarcos felvonulásokat tartottak, majd egyre inkább virággal, cukorral és papírgolyókkal dobálták egymást és a járókelőket. Manapság a városi farsangi játékok kötődnek a bálokhoz. Ilyenkor jobban elviseljük az élcelődéseket (pl. a francia 3 liba), a szerpentines, konfettis és papírgalacsinos zaklatásokat ", a pajzán ugratásokat. Az egyik legfontosabb, hogy álarc mögé rejtőzzünk. Kiállításunk alapját a viktoriánus korabeli papír-maszkok képezik. Megtalálhatjuk a legkülönbözőbb karaktereket, foglalkozásokat, néptípusokat sejtető álarcokat. Ezek néha csak a szem és orr megváltoztatására szorítkoznak, gyakran gazdag kiegészítő kellékeket is: kalap, tolldísz, ékszer, ábrázolnak. Ritkaságnak számítanak azok a szintén bemutatásra kerülő XX. századi maszkok, melyek a tangó, a charleston világát idézik.

Busójárás

A farsanghoz fűződő népszokásokat számtalan nép különböző rítusai őrzik, például farsang idején van a busójárás is, hazánk egyik legérdekesebb népszokása. A Mohács környéki emberek ilyenkor színes maszkokat, csúf, szarvas álarcokat öltenek, hogy ezzel ijesszék el a telet. A kürtszó és a hangos kolompok is ezt a célt szolgálják, csakúgy, mint a maskarások hangos kiáltozása. A házakban és udvarokon hamut szórnak szét a busójárók, az úgynevezett. alakoskodók, amitől azt remélik, hogy távol tartja a rontó szellemeket. Majd a férfiak a főtéren összemérik erejüket. Az ünnepség végén szalmabábut égetnek, ami a tél szimbolikus halálát jelenti.

A busómenet három csoportból áll. Az első csoport tagjai kifordított bundát, faálarcot viselnek, kereplőt forgatnak, és hatalmas kürtöt fújnak. A második csoportban nincsenek faálarcok. A harmadik csoportot pedig a bekormozott arcúak alkotják, ők cipelik a szétszórandó hamut. A gyerekeknek sajnos távol kell maradniuk, különben nem sikerül a varázslás.

Az év egyik legnagyobb ünnepe volt

Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a böjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. A farsangot a városközpontban, szabad ég alatt rendezték. Velencében a Szent Márk téren. A velencei karnevál hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. Nem is volt éles határ a színészek és a nézők között, hiszen a bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A velencei karneváli maszkok népszerűek voltak Európa többi országában is, Magyarországra Mátyás király korában Olaszországból hozatták az álarcokat, ruhákat. Mára idegenforgalmi látványossággá vált a velencei karnevál.

Forrás: kelle,Új Szó, Nők Lapja