Anyám emléke...
Orgonaillatot hozott a tavaszi szellő,
nyugalmat a szép vasárnap délután.
A kertben ülve figyelem a csendet, várom lépteid, jöttödet, anyám.

Mennyi-mennyi május telt már el azóta,
hogy virágkoszorút kötöttél nekem!
És koronaként fejemre helyezve
áldottad meg jövendő életem.

Mennyi május..., lopva és titokban
gyűjtöttük a rét tarka virágait,
Hogy csillogó szemmel, örömpiros arccal
köszönthessük a legdrágábbat itt.

Látod, azóta anya lettem én is,
gyermekeim lassan felnőtt férfiak,
De odabent szívem kisgyerek még,
és várja, hogy újra megsimogass...

A kertben ülve figyelem a csendet,
Várom lépteid, jöttödet, anyám.
Mezei virágcsokorral a kezemben
érzem, nem hagysz el többé soha már.


Bodnár Orosz Éva