Tasnádi Györgyi

Karácsonyi fohász

Ó, jóságos Istenem,
ki ott fenn a mennyben
figyeled az életem
s ébredsz minden percben
sajgó lélekszívemen
önmagamba zárva.
Talán nem hiába.
Talán nem hiába
szól Hozzád imám
s szent karácsonynak derekán
ajándékra várva
Tőled kegyelmet kapok,
áldást mindenemre,
hogy végre pozitív irányba
billenjen mérlegem rút nyelve.
Kérlek, hallgasd meg könyörgésem
s nézd el nekem, hogy csupán
ilyen egyszerű szavakkal
tisztellek meg oly’ sután.
Egy árva, fagyos délután.

Milyen más volt régen a karácsony!
Emlékszel, ó Uram?
Kályha melegsége táncolt át a házon
és nagymamám ültetett le oda,
ahol friss bejgli illatán, foszlós kalácson,
mogyorós narancsokon gurult édes álom.
Családi szeretet békés biztonságon
örömódát zengve ölelte világom.
Boldogság ragyogott minden fenyőágon.

Hol van ma már az illat?
Kihunyt a parázson.
Elment mindenki s itt hagytak egyedül
e beteg világban, hol a szegénység hegedül.
Nincs már maradásom,
az életet vegetálom.
Mérgezett csapvizét iszom s kihányom.
Boldog karácsony!
Fázom.
Savas hóesésben sors utamat járom,
helyemet nem találom.
Rémálom.
Csalók ökröket sütnek harácson.
Koldusbotra juttatott igazságon
tapadó nagyhalak harapnak s az utcákon
parancs bakancsok taposnak ingóságon.
Övék az otthonod!
Ez a nyugati vagy már a keleti álom?
Köszönöm, egyiket sem kívánom.
Tégy csodát, azt várom!

Nézz reám, Teremtőm!
Nézz a magyar népre.
Fess széles szivárványt
életünk egére.
Karácsony szellemét
hozd el hozzánk végre.
Üdvözlégy, Megváltó!
Jöjj aranykor, béke!
Vagy legalább csak jusson még kenyérre...

Ámen.

Sírtál minden éjjel,
Könnyeid tengerével,
Visszahozni nem tudod már, ki messze jár...
Próbáld gondolatban,
Lassan láthatatlan leszel,
És követed az ég felé, hív egy új világ
Távolból, hozzád szól,
Amíg a földön élsz oda tartozol!
Várj még, s ha jó leszel
Hidd el Te is ide érkezel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Újból átölelnéd,
Lennél aki megvédenéd,
Mindentől, mindenkitől...
Némán elkísérnéd, felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át...

Engedd el, mennie kell,
Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel!
Így jó, nem éred el,
De átölel majd ha jó leszel!

Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég,
Azokért Ki útra kel a fénnyel,
Ne félj a lelke él,
Csak elbújt egy felhő mögé...

Hidd el nincs vége még ha meghalunk,
Egy új világba indulunk...
A Földről elszökünk, de az ég kapuját,
Csak lelkünk lépi át...
 /Mester és tanítványa/ 

A néni fát vett,
egy apró, zöld fenyőt
Úgy vitte karjáában,
mint egy csecsemőt

Feldíszítette, tett rá
almát, diót
s hogy zene is szóljon,
bekapcsolta a Petőfi Rádiót

Ez az utolsó Karácsony egyedül,
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd újra együtt leszünk

Megterített egy személyre
a csupasz asztalon
Ma kivételesen két fogás volt,
hisz\' ez nagy alkalom

A fotelban ült,
kezében a bácsi fényképe
mióta elment, sokadszor,
most is megígérte, hogy

Ez az utolsó Karácsony egyedül.
hogy külön ünnepelünk
Jövőre biztosan sikerül
és majd együtt ünnepelünk
ott fenn... 

Merry Christmas Everyone - Shakin Stevens

Andók Veronika: Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az első hó, minden csupa sár,
A szeretet mostmár a szívekben jár.

Hull a hó - St Martin (Strogoff)

Amíg élünk, visszatérünk Vadkerti Imre-Szabó Ilona

Schrenk Éva

Karácsony Nélküled

Életem első karácsonya - Nélküled.
A Szeretet ünnepe így - fél ünnep.

Több mint ötvenszer csilingeltél a csengővel, Anya!
Jelezve: mehetünk megnézni, mivel van a fa megrakva.
És tudtuk, hogy mit fogsz főzni, sütni.
Most receptjeid közt kutatunk; hány tojást is kell beleütni?
És bár nem szívesen, de Veled énekeltük a "mennyből az angyalt".
Most mit nem adnánk érte, ha itt lennél, s énekelhetnénk azt a dalt.

És a karácsonyozásnak megvolt a rendje.
Mindenki tudta, melyik nap hol van a helye.
Hagyomány volt ez, vagy üres szokás?
Akárhogyis, ez volt a megoldás.
Így tudtunk kisebb és nagyobb körben összejönni,
a rokoni szálakat gondosan egybekötni.

Nélküled megváltozik minden.
A család szíve, motorja többé nincsen.
Szomorú, bús karácsony elébe nézünk.
Nincs merszünk, Anya, hogy helyedbe lépjünk.

Jézus születésének örülni fogunk,
mégis szürke lesz idén a karácsonyunk.

 

Miskolci Judit:
Karácsonyi álom

Fehér fátyol lepi el a távolt,
ismét beköszönt egy várva-várt álom.
Hópelyhek hullanak a fák ágaira,
nekik is elmesélik hosszú utukat.

Minden állat hegyezi a fülét,
kicsalogatnak medvét és ürgét.
Madár száll le az ágakon,
hogy itt legyen és álmodjon.

Együtt fázik sok apró állat,
kiket a nagyok körbezárnak.
Kuporodnak, mégse fáznak,
mert eltereli őket a varázslat.

Az erdő bölcse, a bagoly is figyel,
a pajkos madár most nem csiripel.
A mókus sem gyűjt szorgosan,
a farkas sem néz ma morcosan.

Nem értik, hogy hol késik az álom,
a hópehely csak kuporog az ágon.
Hogy az álom ez volt, érzik már,
a karácsonyi szellő ismét erre jár.

Ádventi meghitt várakozás

karácsonyi csomagolás

JÖJJ EL - JÖJJ EL! - adventi, karácsonyi ének

Adventi koszorú - Luciano Pavarotti - Ave Maria

Becsomagoltam egy szép dobozba,
cseppnyi szívem szeretetét.
Ezt adom idén a világnak,
s szórom belőle szerte szét.
Neked is jut, csak tárd ki szíved,

a szeretet, az végtelen.
Ha úgy érzed, te is szeretnél,
hát szeress együtt én velem... (Aranyosi Ervin)

Advent I. Vasárnapja - Feldebrői Altemplom. {Gregorian}

Advent idején.

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap

sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán,

megtörnek a tócsák fodródozó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:

Ránk köszöntött advent,

boldog Jézus-várás...

Ágh Tihamér_ Adventkor 

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!

Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya