"keresztmama" mindenki keresztmamája....Ő volt az az asszony aki ma 2012.szeptember 8-án lenne 120 éves Ő az a Keresztmama aki nevelte anyámat és nevelt engem, neki köszönhetem gyerekkorom sok sok örömteli óráit és viselte lázadó bakfis korom  szeszélyeit.

ma ....emlékezem ...és köszönöm, hogy voltál nekem....

1892.09.08 . 1983.06.06

91 év nagy idő sok minden szép és sajnos szenvedés is volt benne..
emlékszel? 
mikor kicsi voltam,tudatlanul hadováltam , botladoztam, nevettél, látva vidámságod ...utánoztalak, együtt nevettünk...

emlékszel? ...

mikor minden nap az iskolába elém jöttél és boldogan meséltem mi történt aznap aztán nem haza vitt az utunk, hanem egy -egy piros pontért a játszótéren kötöttünk ki, és az anyutól ezért "kikaptunk"nevettünk.
 ..emlékszel?
 jót akartál mikor a kötött pulóverem kivasaltad, hogy a buliba szép legyek és én veszekedtem veled, mert kinyúlt az anyaga a melegtől , lógott rajtam.... mérges voltam, de a buli jól sikerült
emlékszel? 
hazajöttem és a "beszámolóm után jót nevettünk...
akkor  elmesélted, hogy nem is az számít, hogy mi van rajtam, ez csak egy kellék ...hanem az a fontos , hogy valójában belül ki vagyok...
emlékszel ?
 amikor egy téli estén elmesélted, hogy napokig a légó pince ablakában vártad, hogy kimentsenek, körülötted élettelen emberek ...vártad , hogy érted jöjjenek, bíztál benne, hisz még élsz, hisz még éltél pedig a szög a hátadban mély nyomokat hagyott...sokszor megmutattad, megkönnyeztem, de  Te mindig mindezek ellenére is vidám és jó szívű voltál....

emlékszel? 
  neem ...erre már nem , sajnos ez a kis szösszenet már nem jutott el a tudatodig, ...

 mikor életed vége felé azon a szép  májusi Anyák napján amikor szeretettel vittem be szobádba a süteményt és Te ágyadon ülve szemben a tükörben Rád mosolygó asszonyt is megkínáltad? ...bocsánat...

akkor már csak én  nevettem, mókás volt, a látvány eltakarta a belső fényt a jóságodat, az értékedet, Te megszólaltál "adok neki is ,mert éhes" és ekkor döbbentem rá, hibáztam, akkor és ott már nem lett volna szabad nevetnem.

Egy reggel apukám vitte be a reggelit, de Te aludtál... az éjszaka örök álomba ringatott.

Szívemben örökre őrizlek ...

 






Köd előttem, köd utánam,
valahol az éjszakában
rohanok a fátyolból szőtt utakon.

Mama, kérlek, vigyázz még rám,
előttem hosszú út áll,
te tudod, honnan jött és hova tart.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.

Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.

Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar.

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, elmúlik a fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd

talán...