Besztercebánya

A várost a németek alapították a 12. században. 1263-ban említik először ’’Byzterchebana’’ néven. Városi jogait IV. Bélától kapta, aki az elpusztult települést türingiai szászokkal telepítette be.
Besztercebánya (Banská Bystrica) Neusohl (latin nevén Neosolium) már IV. Béla uralkodásának idején, 1255-ben szabad királyi várossá lett.

Besztercebányát eleink az egyik legszebb magyar városnak tartották. Egyike azon városoknak, melyeket falakkal és bástyákkal kerítettek be.
A város délkeleti részén áll a város egykori erődje, a régi várnegyed, amely két templomot, a megmaradt őrtornyot és a régi várkastély maradványait zárja magába. A vártér közepén áll a 14. század elején épült régi templom (az ún. német templom). Eredetileg csúcsíves boltozata volt, de az 1761. évi nagy tűzvész után barokkosítva renoválták. Az evangélikus templom - a szlovák templom - szintén gótikus építésű, a tűzvész után kapta végleges formáját.
Az evangélikus templom mellett áll az ún. Mátyás-palota, vagy Mátyás-ház, 1479-ben épült királyi szállásnak. A bejárat felett láthatók Mátyás és Beatrix címerei. A palota a 19. században romos állapotban volt.
A várnegyed másik oldalán, a főtéren áll a püspöki székesegyház, amely a 17-18. század fordulóján épült, eredetileg a jezsuiták számára. A besztercebányai püspökséget 1776-ban alapította Mária Terézia. Ebben az időben épült a püspöki palota, barokk stílusban.

Besztercebánya iskolaváros is volt; katolikus és evangélikus gimnázium, katolikus főiskola, papi szeminárium, lánynevelő intézet és kisdedóvó (óvoda) is működött a városban.
A legjelentősebb bányavárosok egyike.
Lakossága az 1850-es évek elején 5220 lelket számlált.
A város közép-Szlovákiában található, 210 km-re Bratislavatól (Pozsony) és 175 km-re Budapesttől, a Zólyomi-medencében a Garam kanyarában, a Körmöci-hegység, Nagy-Fátra és Alacsony-Tátra lábánál.

Nevét a Beszterce patakról kapta, szláv eredetű, bisztra=gyors

forrás: iwiw , Firma György