Anya

Szent István király imája


A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!

Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan
kell örülni a megérdemelt könnyben.

Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság
színtelenségét okosan csillogtassam.

Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel
egyenesen állni.

Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam
a léleknek.

Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.

Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.

Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.

Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.

Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.

Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék,

nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád,

hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.

Szent István ünnepe


Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...

Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!

Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket hordoz itt.
Isten s ember, ím egymásra talál,
s kenyeret ad a végtelen határ.

Ha kérdenéd, hogy ez milyen világ?
egy áldott föld, mit Kárpát ölel át!
A nagy király teremté államunk,
egy ország él azóta általunk.

Ó, Szent István, tiéd e nyári nap,
királyságod örök az ég alatt.
Magyarország állama oly szilárd,
ezer évet kősziklaként kiállt!

Az új kenyér, új élet záloga
nem őrli meg az idő vasfoga.
Augusztus húsz magyarok ünnepe,
velünk az Úr, s az ősök szelleme!


Szuhanics Albert
(Debrecen, 2010. augusztus 15.)

Vangelis - Memories Of Blue

"Lágy fényű szavakba bújtatnám a csöndet,

és megfognám újra nagyapám kezét,

hallgatnám tágra nyílt, csillogó szemekkel

az ezerszer hallott, élet-szőtt mesét.

Mesét a lüktető, messze hívó vágyról

mely időtlen zenélt szíve rejtekén,

és újra meg újra, más utakra vitte

végig kísérte az egész életén. "

/Kormányos Sándor/

Szabó Gyula Úgy múlik el az életünk

Úgy múlik el az életünk: Emlékezünk,emlékezünk.
Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Elillant rég a nagy varázs. Ifjúságunk hunyó parázs.
Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak.
Nem marad meg már más nekünk: Emlékezünk, emlékezünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama?

Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc,
Mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Örvénylik múltunk mély tava
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc,
Szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk..

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama.

Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell
Elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk.
De míg vagyunk, emlékezünk. Így múlik el az életünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák,
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama?

/Szilágyi György/

Vangelis -- MITHODEA

Besztercebánya

forrás: wikibooks

Besztercebánya

A várost a németek alapították a 12. században. 1263-ban említik először ’’Byzterchebana’’ néven. Városi jogait IV. Bélától kapta, aki az elpusztult települést türingiai szászokkal telepítette be.
Besztercebánya (Banská Bystrica) Neusohl (latin nevén Neosolium) már IV. Béla uralkodásának idején, 1255-ben szabad királyi várossá lett.

Besztercebányát eleink az egyik legszebb magyar városnak tartották. Egyike azon városoknak, melyeket falakkal és bástyákkal kerítettek be.
A város délkeleti részén áll a város egykori erődje, a régi várnegyed, amely két templomot, a megmaradt őrtornyot és a régi várkastély maradványait zárja magába. A vártér közepén áll a 14. század elején épült régi templom (az ún. német templom). Eredetileg csúcsíves boltozata volt, de az 1761. évi nagy tűzvész után barokkosítva renoválták. Az evangélikus templom - a szlovák templom - szintén gótikus építésű, a tűzvész után kapta végleges formáját.
Az evangélikus templom mellett áll az ún. Mátyás-palota, vagy Mátyás-ház, 1479-ben épült királyi szállásnak. A bejárat felett láthatók Mátyás és Beatrix címerei. A palota a 19. században romos állapotban volt.
A várnegyed másik oldalán, a főtéren áll a püspöki székesegyház, amely a 17-18. század fordulóján épült, eredetileg a jezsuiták számára. A besztercebányai püspökséget 1776-ban alapította Mária Terézia. Ebben az időben épült a püspöki palota, barokk stílusban.

Besztercebánya iskolaváros is volt; katolikus és evangélikus gimnázium, katolikus főiskola, papi szeminárium, lánynevelő intézet és kisdedóvó (óvoda) is működött a városban.
A legjelentősebb bányavárosok egyike.
Lakossága az 1850-es évek elején 5220 lelket számlált.
A város közép-Szlovákiában található, 210 km-re Bratislavatól (Pozsony) és 175 km-re Budapesttől, a Zólyomi-medencében a Garam kanyarában, a Körmöci-hegység, Nagy-Fátra és Alacsony-Tátra lábánál.

Nevét a Beszterce patakról kapta, szláv eredetű, bisztra=gyors

forrás: iwiw , Firma György