......."Életem legfájóbb napja...mikor nem lehettem már Veled, mikor fel sem fogtam, hogy soha többé nem is lehetek.
Mégis bármennyi könnyem mossa most is arcom,csak ott csücsül az a huncut mosoly a számon...hisz Rád emlékezem.
Rád, aki oly sok mindent megtanítottál: Becsület,erő és kitartás.
Éljek meg a jég hátán is, hiszen a Te lányod vagyok. Mindig hittél bennem s a Te hited által megerősödött az én hitem is.
Tőled hittem abban, hogy mindig képes lehetek bármire, amit Te hittél rólam, azt én is elhittem. Példát mutattál, s e példát én hordozom, példát, mit gyermekemnek most én adok.

Szeretni tiszta szívvel, reményt fel nem adni, küzdeni célomért úgy, hogy inkább a nehezebb utat válasszam, de másokon sose gázoljak át.
Hogy álmodjak kicsit, s váltsam is valóra majd ha mindez meg van, álmodhatok nagyobbat.
Könnyelmű ne legyek, másokat ne bántsak, szívemnek szikráit szórjam e világnak.
Segítsek bármikor, ha tudok, s nem is kérnek adjam az utolsót is, ha szívem erre késztet.
Legyen tartásom sose hagyjam magam, hisz megvédeni senki nem tud úgy,mint én saját magam.
Álljak ki igazamért, s küzdjek érte bátran, lehajtott fejjel soha ne járjak.
Soha ne hazudjak, mert oda a becsület, életem úgy éljem, hogy minden este nyugodt szívvel aludjak el.
Tudjak mindig megbocsájtani.
Mosolyogjak akkor is, ha fáj...maradjak mindig ember...annyi mindent tanítottál nekem.

Mikor belenézek a tükörbe sokszor a tekinteted látom. Nem tudnám szavakba önteni mennyire hiányzol, s hogy mit is érzek most is.Hogy olyan nehéz múlt időt használni...hiszen ugyanúgy szeretlek minden pillanatban, s ha nem is vagy itt,Te az én Apukám vagy.
Mindig büszke leszek arra, hogy a Te lányod lehetek.
Telik az idő, s tudom, hogy ez lehetetlen, de még mindig nagyon várlak. Legalább annyira,hogy csak egyszer, utoljára azt mondhassam, hogy ....
Szeretlek!, hogy megöleljelek és megköszönjek Neked mindent...