Napcsillag

2015. november 10., kedd

Sárhelyi Erika: Az erdő éneke

Vándor, ki erre jársz, lassítsd meg lépteid.
Utad van száz és száz – álmomat el ne vidd.

Állj meg e tisztáson, nézd fáim homlokát,
lásd - ifjú barátom -, mennyi ránc futja át.

Ismerem mind névről, szívós, bölcs öregek,
olykor, ha egy kidől, felsírnak a hegyek.

Bokraim simítsd meg, mind megannyi titok,
meglesett szerelmek őrizője vagyok.

S vagyok a madárdal, a halk szavú patak,
harmat szőtte hajnal, telente a vadak.

Nyír vagyok és juhar, bükk, éger és vén tölgy,
hirtelen jött vihar, meredély és dús völgy.

Hallgasd! A szél dúdol - könnyű, csacska dallam.
Az erdő átkarol – dúdold te is halkan.

2013. június 21., péntek

Hexina: Anyám, ne sírj...Veled leszek

Anyám volt mindig velem,
Bús napokon, s a szép esteken,
Anyám volt, ki mellettem állt,
Anyám csak egy van nekem.

Anyám volt, ki meghallgatott,
Nehéz napokban vigaszt adott,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

Felnőttem, sokminden történt velem,
Nekem is van már gyermekem,
De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Anyám, ne sírj, hogy távol vagyok,
Hidd el, hogy én is csak rád gondolok,
Mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz anyám csak egy lehet.

De mama, ha kell, én veled leszek,
Hisz hálás vagyok neked.

Anya csak egy lehet!!!

2013. május 4., szombat

Anyám emléke...
Orgonaillatot hozott a tavaszi szellő,
nyugalmat a szép vasárnap délután.
A kertben ülve figyelem a csendet, várom lépteid, jöttödet, anyám.

Mennyi-mennyi május telt már el azóta,
hogy virágkoszorút kötöttél nekem!
És koronaként fejemre helyezve
áldottad meg jövendő életem.

Mennyi május..., lopva és titokban
gyűjtöttük a rét tarka virágait,
Hogy csillogó szemmel, örömpiros arccal
köszönthessük a legdrágábbat itt.

Látod, azóta anya lettem én is,
gyermekeim lassan felnőtt férfiak,
De odabent szívem kisgyerek még,
és várja, hogy újra megsimogass...

A kertben ülve figyelem a csendet,
Várom lépteid, jöttödet, anyám.
Mezei virágcsokorral a kezemben
érzem, nem hagysz el többé soha már.