Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet.

 Kicserélték a pelenkádat, megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj.

 Erkölcsre és empátiára tanítottak.
Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel.

Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. 

Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. 

Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek.

 Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. 

Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. 

Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek... 

.....Értünk, Érted.
Egyszer majd te is eléred ezt a kort és  leszel ebben a  helyzetben..

forrás: facebook 

Tavasz...

 

Anyák napján a sírodnál!

Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe

Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva

Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal

Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja

Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!

Tavasz...

.....képekben

.....a zenében 

Lukáts Márta: A gyertya

Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.

Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.

Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.

Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.

Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.

Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.

Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.

Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.

2012 barangolás.....