

"Küldd el a fényt, hogy jusson el oda, ahol vigasztalan a föld sok vándora."
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!
"A boldogság olyan, mint egy pillangó - mondta a Mester. - Ha űzőbe veszed, elillan előled. De ha csendben leülsz, a válladra röppen.
- Mit kell hát akkor tennem a boldogságért?
- Ne vadássz rá!
- De van-e valami, amit tehetnék?
- Megpróbálhatsz csendben leülni, ha van hozzá merszed!" (Anthony de Mello)
Mosolyog a nap, nincs felhő csak a sugarak,
köröttünk nevet a világ: a zöld mező, a fű, a fák.
Gyönyörű az ég, az élet végre a miénk, de nézd csak,
vihar közeleg, a perceket ki menti meg?
Pillangó, tarka szárnyú pillangó,
vígan száll, ha forrón tűz a nyári napfény.
Pillangó tarka szárnyú pillangó,
eltűnik a semmibe, ha arra jár a szél.
Gyere ide ülj, a rossztól ide menekülj,
ha bántott valaki ne félj, mondj mindent el, gyere mesélj!
Szeretsz ugye még? Ha így van, kiderül az ég.
Az élet néha szomorú, de egyszer majd elszáll a bú.
Pillangó........eltűnik a semmibe, ha ott jár a szél.
Percekből áll össze a boldogság,
széjjel törni elég tán egy rossz pillantás.
Boldogság, lepkeszárnyú boldogság, elröppen a semmibe
és nincsen folytatás.
Szikrázó csillagfény, szitáló porfelhő, eltűnő álomkép.
Segíts nekünk!
Szécsi Pál : Pillangó